A Scotland Yard első ügyei

Olvasói vélemények

A 'Hogyan oldjunk meg gyilkosságokat! A Scotland Yard első ügyei” című könyv érdekes betekintést nyújt a Scotland Yard kezdeti időszakába, bemutatva különböző megoldatlan ügyeket és a nyomozói munka fejlődését 1865-től 1935-ig. Bár sok olvasó lenyűgözőnek találta a történelmi tartalmat, az írásmóddal és a bemutatással kapcsolatos problémákat is megjegyezték, ami vegyes fogadtatáshoz vezetett.

⬤ Magával ragadó történelmi tartalom, amely részletesen bemutatja a Scotland Yard és a nyomozói munka fejlődését.
⬤ Magával ragadó betekintés a modern technológia nélküli korai nyomozói módszerekbe.
⬤ Ajánlott a bűnügyi és krimi történetek rajongóinak.
⬤ Hiteles idézeteket és a nevezetes esetek tömör történetét tartalmazza.
⬤ Élvezetes a modern rendőri munka gyökerei iránt érdeklődő olvasók számára.

⬤ Az írásmódot kritika érte, mivel összefüggéstelen, rosszul strukturált és nehezen követhető.
⬤ A történetek kusza bemutatása miatt nehéz követni a szereplőket és az ügyeket.
⬤ Néhány olvasó száraznak és a történetmesélés mélységét nélkülözőnek találta az elbeszélést.
⬤ Az esetek közötti hirtelen átmenetek összezavarhatják az olvasót.
⬤ A könyv kevésbé vonzó lehet azok számára, akiket nem kifejezetten érdekelnek az igaz bűncselekmények vagy a történelmi feltárások.

(60 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Scotland Yard's First Cases

Könyv tartalma:

Amikor a Scotland Yard első nyomozóirodáját 1842-ben létrehozták, a bűnözés nagyon különbözött a maitól.

A kedvelt gyilkos fegyver a vágott borotva volt; zsebórát hordani veszélyes volt; a gyilkosság helyszínén a legjelentősebb nyom egy gyertyatartó vagy egy kalap holléte lehetett; a nagy háztartások (család, cselédek és albérlők) sok ügyet bonyolítottak, és a cselédek néha meggyilkolták a gazdáikat.

A nyomozóknak kevés segédeszközük volt, és számos hátrányt szenvedtek el. A két korai gyilkosság helyszínén talált véres kézlenyomatok nem jelentettek segítséget, mivel nem lehetett megállapítani, hogy a vér (vagy a haj) emberi vagy állati eredetű volt-e. Az ujjlenyomatvétel ötven év, a DNS-profilkészítés további száz év, a fényképezés pedig túlságosan új volt ahhoz, hogy segítsen az azonosításban. Minden jelentést kézzel, tintával és mártótollal kellett megírni, és a kollégákkal való kapcsolattartás és az információk terjesztése csak postai úton, lóháton vagy gyalogosan volt lehetséges.

E hátrányok és a sajtó súlyos kritikái ellenére a nyomozók jelentős sikereket értek el. Joan Lock olyan klasszikus eseteket, mint az első vasúti gyilkosság, valamint számos lenyűgöző, friss jelentést is tartalmaz, és a hiteles viktoriánus rendőrségi eljárás hátterébe olyan új fejleményeket is belesző, mint az elektromos távíró.

Charles Dickens szerint a Scotland Yard nyomozói azt a benyomást keltették, hogy erős szellemi izgalmakkal teli életet élnek. E könyv olvasói megértik, hogy miért.

Dicséret Joan Locknak...

"Alapos beszámoló a Scotland Yard által kezelt fontos korai ügyekről. - B. J. Rahn professzor

'Jobb képet ad a nyomozók és a CID fejlődéséről a 19. századi fővárosi rendőrségen belül, mint bármely más könyv, amelyet eddig olvastam.' - Alan Moss

'Élénk részletesség' - Historical Novel Society

Joan Lock egy volt ápolónő és egykori rendőrnő. Joan novellákat, rádiójátékokat, rádiós dokumentumfilmeket és nyolc bűnügyi regényt is írt. Londonban él.