A seb és az íj: hét irodalmi tanulmány

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Charles Dickens életének és irodalmi hatásának mélyreható vizsgálatát, különösen a gyermekkori traumák és a társadalmi kommentárok témáival kapcsolatban. A kritikák szerint Dickens a regény fejlődésének egyik kulcsfigurája volt, különösen a társadalmi csoportokra és a személyes küzdelmekre összpontosítva, és olyan más irodalmi személyiségekhez hasonlítva, mint Dosztojevszkij, Kipling és Wharton.

A könyv értékes betekintést nyújt Dickens személyes életébe és az írói munkásságára hatással lévő érzelmi zűrzavarokba. Dickens-t mint mester elbeszélőt méltatja, aki új, társadalmi kérdésekre összpontosító irodalmi műfajt teremtett. A próza jól informált, értelmes kapcsolatokat rajzol ki a különböző szerzők és küzdelmeik között.

Az áttekintés sűrű lehet, és túlságosan tudományosnak tűnhet, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog. Egyesek talán túl szélesnek találják az elemzést, mivel több szerzőt és témát próbál összekapcsolni, ami esetleg túlterhelheti azokat, akik csak Dickensről szóló, koncentráltabb tanulmányt keresnek.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Wound and the Bow: Seven Studies in Literature

Könyv tartalma:

"Az irodalomkritika legjobb hagyományai szerint... a pontos információkat ötvözi a művész személyes életébe való okos és kutató behatolással." -The New York Times

Honnan ered a művészi zsenialitás? Edmund Wilson eredetileg 1941-ben megjelent klasszikus irodalomkritikai műve hét éleslátó esszéjével sugallja a választ erre a kérdésre, amelyek mindegyike más-más íróra összpontosít, akik mindegyike valamilyen nehézséget vagy hátrányt szenvedett el, ami az irodalom leghatalmasabb műveinek megalkotásához vezetett.

Az első két tanulmány - Charles Dickensről és Rudyard Kiplingről - mindkét szerző teljes életművét felöleli, és feltárja, hogy a boldogtalan gyermekkor mindkét esetben hogyan eredményezett később, életük későbbi szakaszában érett művészi alkotásokat. A további értékelések Ernest Hemingway, James Joyce, Jacques Casanova, Edith Wharton és Szophoklész írásait elemzik. Wilson éles meglátásai és elemzései, amelyekbe alapos történelmi, életrajzi és pszichológiai ismeretei szövődnek, arra késztették F. Scott Fitzgeraldot, hogy "nemzedékem irodalmi lelkiismeretének" nevezze.

A cím A seb és az íj Philoktétész mitikus történetére utal, amelyet az utolsó esszé mesél el. A legendás görög íjászt megmarta egy kígyó, majd gyógyíthatatlan, rossz szagú sebet kapott, amely nem akart begyógyulni. Miután először száműzték, a sérült hőst később harcostársai keresték fel a varázsíjjal való jártassága miatt, és az ő képességei végül kulcsfontosságúak voltak a görögök trójai győzelméhez.