A shoshone-bannockok: Kultúra és kereskedelem Fort Hallban, 1870-1940

Olvasói vélemények

A felhasználók általában dicsérik a könyvet a lebilincselő írásmódja, az idahói történelem egyedülálló szemlélete és a shoshone-bannock törzsekre vonatkozó alapos kutatásai miatt. Fontos és jól szervezett műnek tartják, amely árnyalt képet ad az indián őslakosok modern kontextusban szerzett tapasztalatairól. Egyes kritikák azonban hangsúlyozzák a hiánypótló témát, amely nem biztos, hogy minden olvasó számára vonzó.

⬤ Magával ragadó és könnyen olvasható
⬤ jól kutatott
⬤ egyedülálló nézőpontot mutat be a shoshone-bannock törzsekről
⬤ inkább a belső közösségi dinamikával foglalkozik, mint a romantikus nézetekkel
⬤ jól szervezett anyag.

Sajátos téma, amely nem biztos, hogy minden olvasó számára vonzó; néhány kérdés a termék illeszkedésével kapcsolatban, ha elemanalógiaként tekintünk rá.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Shoshone-Bannocks: Culture and Commerce at Fort Hall, 1870-1940

Könyv tartalma:

Sok más rezervátumba zárt amerikai őslakoshoz hasonlóan az idahói és utahi shoshone-ok és bannockok kezdetben ellenálltak a beolvasztás erőinek; sokakkal ellentétben azonban ők is megfeleltek a rájuk váró kihívásoknak. Az idahói Fort Hallban élő shoshone-bannock szarvasmarha-tenyésztők túlélték a szárazságot, a túllegeltetést, a hanyatló piacokat és a pénzügyi világválságot, amely a legtöbb nem indián vállalkozót a térségben kiszorította az üzletből. John W. Heaton� könyve elmeséli, hogyan tették ezt, és értékeli, hogy a szövetségi indiánpolitikával és a nemzetközi piaci nyomással szemben hogyan tudták érvényesíteni kulturális programjukat.

Az 1880-as évektől az 1920-as évekig a Fort Hall rezervátumban élő shoshone-bannockok az asszimilációs nyomással, a BIA által támogatott kormányzás alávetettségével és a hagyományos földhasználatukkal kapcsolatos kihívásokkal szembesültek, amelyek miatt legtöbbjük elkeseredett és elszegényedett. Ez alatt az időszak alatt azonban megalapozták gazdasági és politikai intézményeik figyelemre méltó átalakulását, és közelebb kerültek az önrendelkezéshez. Az 1930-as évek közepére a rezervátum lakóinak többsége keretes házakban élt, és részt vett a modern szarvasmarha-iparban, jövedelmüknek csak kis hányadát kapták a kormánytól, és képviselőket választottak a törzsi ügyek többségét intéző üzleti tanácsba.

A Fort Hall-iak még a marhakereskedők és a szénavágók közötti belső viták ellenére is innovatív módszereket találtak - például az új vallási élményekben való részvétel, a kulturális újradefiniálás és a rendszeres közösségi összejövetelek - a piaci integrációból fakadó ellentmondások kezelésére. Heaton elmeséli, hogy a shoshone-bannockok hogyan hoztak értelmes döntést a produktív kereskedelem és a megélhetésre és bérmunkára való tipikusabb támaszkodás között. Vezetőik új utakat találtak arra, hogy egyesítsék a különböző bandákat és rokoni csoportokat, hogy ellenálljanak a rezervátum földjeinek a nem indiánok általi kizsákmányolásra való megnyitására irányuló kísérleteknek, és a gondos földátruházások révén képesek voltak megszerezni a rezervátum erőforrásainak saját fejlesztéséhez szükséges tőkét.

A shoshone-bannockok nemcsak a Fort Hall-i marhahús minőségével szereztek országos hírnevet, hanem alkalmazkodó és rugalmas nép maradtak, amely továbbra is értelmes életet folytat egy változó világban. Ez az esettanulmány megkérdőjelezi azt a nézetet, hogy az indiánok nem voltak alkalmasak a piaci alapú tevékenységekre, és növeli a kulturális fennmaradás megértését a történelmi változások tágabb összefüggésében.