A síelés és a hó költészete

Olvasói vélemények

A John Frohnmayer által írt „Síelés és a hó költészete” című könyvről szóló kritikák dicsérik a síelés mély filozófiai meglátásait, a személyes történetek, a költészet és a humor keveredését, hogy felemelő és elgondolkodtató élményt nyújtson. Sok olvasó értékeli Frohnmayer magával ragadó írói stílusát és azt, ahogyan a komoly témákat könnyed anekdotákkal fonja össze. A könyvben hangsúlyt kap az elmélkedés és a személyes fejlődés is, különösen az élet kihívásaival összefüggésben. A könyvvel kapcsolatos konkrét kritikák azonban nem szerepelnek kifejezetten a kritikákban.

⬤ Mély filozófiai betekintés a síelésbe és az életbe.
⬤ Magával ragadó, szívhez szóló, beszélgetősnek tűnő írásmód.
⬤ Személyes anekdoták, amelyek humort és érzelmeket váltanak ki.
⬤ Versek beépítése, amelyek fokozzák a témákat és érzéseket.
⬤ Inspiráló felhívás az elmélkedésre és a jobbításra.
⬤ Hozzáférhető és élvezetes a különböző érdeklődésű olvasók számára.

⬤ Néhány olvasónak szokatlannak tűnhet a versek és a próza keveredése.
⬤ Bizonyos témák inkább a síelés vagy a költészet iránt érdeklődők számára lehetnek vonzóak, ami esetleg korlátozza a szélesebb körű vonzerőt.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Skiing and the Poetry of Snow

Könyv tartalma:

A költészet a lehető legközelebb kerül ahhoz, hogy a nyelv megragadja azt a testen kívüli könnyedséget, amikor a fák között suhogsz, amikor leugrasz egy párkányról, amikor a feneketlen porban lebegsz.

Ez a könyv az örömről és a veszteségről szól. A veszélyről és a tudatosságról szól.

Provokatív, tele van szellemességgel és éleslátással, és segít megfelelni az önfelfedezés kihívásainak. A csúcsélmények bepillantást engednek egy olyan világba, amely túlmutat azon, amiről érzékszerveink beszámolnak. Ez egy olyan világ, amelyet érzünk, de nem tudunk megfogalmazni; ismerünk, de nem tudunk leírni.

A költő szavaival élve, a látvány bennünk van - beszéljünk, és máris eltűnik. Az emlékezés boldogsága meggyőz minket arról, hogy valóságos.