A síkságok banditái, 2. kötet: Vagy a marhatenyésztők inváziója Wyomingban 1892-ben

Olvasói vélemények

A „The Banditti of the Plains” kritikái kiemelik a Johnson megyei háború részletes és lebilincselő bemutatását Asa Shinn Mercer, az események kortársának szemszögéből. Míg sok olvasó értékeli a történelmi jelentőséget és Mercer tényszerű alátámasztását, néhányan unalmasnak és ismétlődőnek találják a 19. századi írásmódot, ami befolyásolja az olvasás élményét. Összességében a könyvet értékes történelmi elbeszélésnek tartják, annak ellenére, hogy elfogultsága mellett néhány kritikus tömörebb bemutatásra vágyott.

⬤ Meggyőző és jól megalapozott beszámolót nyújt a Johnson megyei háborúról.
⬤ A szerző egyedi nézőpontja kortársként hitelesebbé teszi a történetet.
⬤ A történelem egy lenyűgöző darabjával köti le az olvasókat.
⬤ Rávilágít a szabad sajtó fontosságára és leleplezi a történelmi korrupciót.

⬤ A 19. századi írói stílus néha fárasztó és túlságosan virágos.
⬤ Az elbeszélésben némi ismétlődés ronthatja az általános olvashatóságot.
⬤ A szerző erős elfogultsága elidegeníthet néhány olvasót.
⬤ Néhány olvasó a vártnál kevésbé informatívnak találta a könyvet, és úgy érezte, hogy ennél átfogóbb beszámolók is rendelkezésre állnak.

(45 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Banditti of the Plains, Volume 2: Or the Cattlemen's Invasion of Wyoming in 1892

Könyv tartalma:

1894-ben, amikor A. S. Mercer kiadta ezt a dühödt szemtanúi beszámolót a wyomingi marhatenyésztők inváziójáról, a könyvet olyan alaposan és kíméletlenül elhallgatták, hogy abból a kiadásból mára alig maradt néhány példány.

Bár a történészek azóta megkérdőjelezték Mercer néhány következtetését a Johnson megyei legelőháborúval kapcsolatban, a marhatenyésztők és a háziállattartók harcának tényeit, ahogyan arról Mercer zordan beszámolt, soha nem vitatták. Azzal a szándékkal, hogy „kivégezzék” az állítólagos marhatolvajokat és terrorizálják a farmereket, egy ötvenkét marhatolvajból és felbérelt fegyveresekből álló csapat 1892 áprilisában megszállta a wyomingi Johnson Countryt. Miután megostromolták és megölték „Johnson megye legbátrabb emberét”, a fosztogatók viszont a tanyatulajdonosok ostromába kerültek, és végül az Egyesült Államok lovasságának védőőrizetébe kerültek. A további legális és illegális manőverek lehetővé tették, hogy a betolakodók büntetlenül maradjanak, de a marhatenyésztők soha többé nem próbálták meg szervezett csőcselékkel megtartani a tartomány feletti uralmukat.

A The Banditti of the Plains új kiadásában az eredeti szöveget a lehető legnagyobb hűséggel követték, még az illusztrációkat is beleértve. A könyv William H. Kittrell tájékozott és érdekes előszavával egészült ki.