A Silmarillion

Olvasói vélemények

A „Silmarillion” kritikái a csodálat és a csalódottság keverékét mutatják az olvasók körében. Sokan dicsérik Tolkien bonyolult világépítését és gyönyörű prózáját, és különösen élvezik a történetek mély mondavilágát és epikus terjedelmét. Egyes olvasók azonban a nyelvezetet sűrűnek, az elbeszélői stílust kihívásnak, a megnyerő, átélhető karakterek (mint például a hobbitok) hiányát pedig hátrányosnak találják, és azt sugallják, hogy a könyv inkább hasonlít egy történelmi krónikához, mint egy hagyományos regényhez.

⬤ Kivételes világépítés és a történet mélysége.
⬤ Gyönyörű próza és kreatív történetmesélés.
⬤ Gazdag betekintés Középfölde történetébe és mitológiájába.
⬤ Mély elkötelezettséget igényel, és jutalmazza az elkötelezett olvasókat.
⬤ A Hobbit és A Gyűrűk Ura rajongói számára létfontosságú kontextus.
⬤ Erős illusztrációk a különböző kiadásokban.

⬤ Sűrű és kihívást jelentő nyelvezet, amely elriaszthatja az alkalmi olvasókat.
⬤ Nem hagyományos elbeszélés; inkább történelmi beszámoló.
⬤ A történet nagy részében hiányoznak a hobbitokhoz hasonló, átélhető karakterek.
⬤ Egyes részek hosszúnak vagy túl bonyolultnak tűnhetnek.
⬤ A jobb megértéshez kiegészítő anyagokra (térképekre, szószedetekre) lehet szükség.

(3617 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Silmarillion

Könyv tartalma:

A Silmarillion meséi voltak J. R. R. Tolkien fantáziadús írói munkásságának alapvető ihletői és forrásai; a könyvön egész életében dolgozott, de végleges formába soha nem hozta. Eredetét tekintve jóval megelőzi A Gyűrűk Urát, és Tolkien világának első korszakáról szól, arról az ősi drámáról, amelyre A Gyűrűk Urának szereplői visszatekintenek, és amelyben néhányan közülük, például Elrond és Galadriel, részt vettek.

A Silmarillion cím a Quenta Silmarillion, „A Silmarilok története” rövidítése, a három nagy ékszer, amelyet Feanor, a legtehetségesebb tündék egyike alkotott, és amelyekbe a Két Fa fényét zárta be, amely megvilágította Valinort, az istenek földjét. Amikor Morgoth, az első Sötét Úr elpusztította a Fákat, ez a fény csak a Silmarilokban élt tovább; Morgoth elragadta őket, és a koronájába helyezte, amelyet Angband áthatolhatatlan erődjében őriz Középfölde északi részén. A Silmarillion Feanor és népe lázadásának története az istenek ellen, száműzetésüké Középföldén, és a tündék és emberek minden hősiessége ellenére reménytelen háborújuké a nagy ellenség ellen.

A könyv a Silmarillion mellett számos más, rövidebb művet is tartalmaz. Előtte található az „Ainulindale”, a Teremtés mítosza, és a „Valaquenta”, amelyben az egyes istenek természetét és hatalmát ismertetik. A Silmarillion után következik az „Akallabeth”, amely Numenor nagy szigetkirályságának a Második Kor végén bekövetkezett bukásáról szól; a kötetet a „A hatalom gyűrűiről és a Harmadik Korról” zárja, amelyben A Gyűrűk Ura eseményeit a Silmarillionhoz hasonlóan dolgozzák fel.

A Silmarillion új kiadása tartalmazza a „második kiadás” átdolgozott és javított szövegét, valamint bevezetésként J. R. R. Tolkien 1951-ben írt levelét, amely ragyogóan kifejti a korábbi Korokról alkotott elképzeléseit. A kötet Ted Nasmith művész közel ötven színes illusztrációját is tartalmazza, amelyek közül sok most jelenik meg először.