A Sínai másodrendűség: A mózesi diskurzus fejlődése a második templomi judaizmusban

Olvasói vélemények

Hindy Najman „Seconding Sinai” című írása a mózesi diskurzus tekintélyét vizsgálja a második templom zsidóságában, azt vizsgálva, hogy a különböző szövegek hogyan viszonyulnak Mózes alakjához és a törvény értelmezéséhez. A könyv rávilágít a szöveges tekintély összetettségére anélkül, hogy anakronisztikus nézeteket erőltetne, és olyan éleslátó elemzést nyújt, amely hiányt pótol a szentíráshermeneutikában.

A könyv a hermeneutika eddig feltáratlan perspektíváját kínálja, jól átgondolt érvelést mutat be, kiemeli Mózes jelentőségét a judaizmusban és a kereszténységben, és hatékonyan kapcsolja össze a textuális tekintélyt az értelmezési módokkal.

Egyesek talán túlságosan óvatosnak vagy bonyolultnak találják az anakronisztikus felfogások elkerülésére helyezett hangsúlyt, és az írás tudományos jellege kihívást jelenthet az általános olvasók számára.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Seconding Sinai: The Development of Mosaic Discourse in Second Temple Judaism

Könyv tartalma:

Mit jelent az, hogy a héber Bibliában és a második templomi judaizmusban Mózesnek tulajdonítanak szövegeket? A válasz nemcsak a szövegek történetétől, hanem a szövegszerűség fogalmának történetétől is függ.

Ez a könyv kritikával illeti az „álpigráfia” és az „átírt Biblia” kifejezéseket, amelyek az ókori judaizmus számára idegen elképzeléseket feltételeznek a hiteles tulajdonításról és a szöveghűségről. Ehelyett ez a könyv egy olyan diskurzus koncepcióját dolgozza ki, amelynek kreativitása és tekintélye az alapító példamutató alakjához és tapasztalatához való ismételt visszatérésektől függ.

A Mózesnek való tulajdonítás központi példa, amelynek funkciója a Sínai-hegyi kinyilatkoztatás tapasztalatának újbóli bemutatása. A mózesi diskurzus jellegzetes vonásait a Deuteronómium, a Jubileumok, a Templom-tekercs és az alexandriai Philón műveiben vizsgáljuk.