Images of Zion: Biblical Antecedents for the New Jerusalem
Ez a tanulmány, amely egyedülálló a közelmúlt tudományos írásaiban, a Jeruzsálemről/Sionról szóló bibliai teológiai hagyomány széleskörű vizsgálatát tűzte ki célul, mint a Jelenések könyvében az Új Jeruzsálemről szóló ábrázolás előzményét.
Az Ószövetségben Jeruzsálemet/Siont mind ideális formájában, mind pedig tényleges megnyilvánulásában ábrázolják. A zsoltárokban (és szemináriumszerűen a Pentateuchusban) Siont az ugarit vallásban az istenek szent hegyeihez hasonlóan ábrázolják.
De nemcsak az istenség lakóhelye: ez egyúttal emberek által lakott földi város is, és így az isteni és az emberi közösség helyévé válik. A történelmi könyvek természetesen nem titkolják a távolról sem szent Jeruzsálemben zajló élet valóságát, és a prófétáknál is Jeruzsálem városa a helytelen cselekedetek és a romlottság helyszíne, az ítéletet vonzó hely; de ugyanígy az eszményképet megvalósító, megújult közösség eszkatológiai várakozásának középpontja is. Az Újszövetségben a Messiás elutasításával a földi Jeruzsálem elveszíti az igazi Jeruzsálem/Zion szerepét, amelyet Jézus és az egyház vesz át.
Időnként felvillan az a hit, hogy az igazi Jeruzsálem a mennyben van (ez a fejlődés a második templomi irodalomban kezdődött). A Jelenések könyve is átveszi a második templomi irodalomból Jeruzsálem és az Édenkert azonosságának témáját, és ezt a gondolatot a próféták Sion megújítását bemutató szakaszaival kombinálja, hogy Isten népének végső állapotát az áldás, a közösség, az élet és a biztonság, valamint az Istennel való bensőséges kapcsolat helyeként ábrázolja.