Értékelés:
A „A sivatagi atyák és anyák bölcsessége” című könyv a korai keresztény szerzetességről szóló spirituális meglátások és történelmi összefüggések keverékét kínálja. A recenzensek értékelik a közérthető nyelvezetet és a mondások gyűjteményét, de néhányan megjegyzik, hogy a könyv korlátozottan reprezentatív, különösen ami a nők hozzájárulását illeti. Bár sokan inspirálónak és a lelki növekedés szempontjából jelentősnek találták a tartalmat, nem minden kritikus volt elégedett az aszkézisre és a szentek ábrázolására való összpontosítással.
Előnyök:⬤ A hozzáférhető, kortárs nyelvezet teszi a tanításokat átélhetővé.
⬤ A sivatagi atyák és anyák bölcsességének gazdagsága, amely alkalmas a napi meditációra.
⬤ Jól szervezett mondások, amelyek kiemelik a különböző tanításokat.
⬤ Történelmi kontextust és betekintést nyújt a korai keresztény szerzetesi életbe.
⬤ Sok recenzens spirituálisan gazdagítónak és mélyrehatónak találta.
⬤ A sivatagi anyák korlátozott képviselete, csak egy szerepel.
⬤ Néhány olvasó kihívást jelentett a miszticizmus és az aszketizmus, illetve nem találta a témához való viszonyulást.
⬤ A szentek ábrázolásában érzékelhető a realizmus hiánya, ami egyes kritikusok szerint idealizálja őket, és figyelmen kívül hagyja emberi hibáikat.
⬤ Néhány olvasó a különböző sivatagi atyák szélesebb körű bemutatását várta, különösen Szent Antalon túl.
(9 olvasói vélemény alapján)
The Wisdom of the Desert Fathers and Mothers
Ahogy a sivatagi atyák és anyák bölcsességének és tisztaságának híre elterjedt az egész Római Birodalomban, a keresztények özönlöttek e remeték barlangjaiba, hogy tanácsot kérjenek a belső életről. A remeték aszketikus gyakorlatai és tanításai az élő hit fényes tanúságtételét jelentették - bölcsességet kínálva mind a szerzetesek, mind a laikus keresztények számára.
Az alázatra, türelemre, imára, önvizsgálatra és szeretetre buzdító sivatagi atyák és anyák évszázadokra gyakoroltak hatást a hívőkre, megmutatva, hogy a szemlélődő gyakorlat hogyan tárhatja fel a mindennapi élet valódi értelmét. „A keresztények ne törődjenek semmivel, amit ne tudnának magukkal vinni. Inkább arra kell törekednünk, ami a mennybe vezet bennünket, nevezetesen a bölcsességre, a tisztaságra, az igazságosságra, az erényre, a mindig éber elmére, a szegényekről való gondoskodásra, a Krisztusba vetett szilárd hitre, a haragot uralni tudó elmére és a vendégszeretetre.
Ezekre törekedve készítünk magunknak lakhelyet a békesség földjén. „ (a könyvből)