A Soho a nyolcvanas években

Olvasói vélemények

Christopher Howse „Soho a nyolcvanas években” című könyve izgalmas betekintést nyújt a Soho éjszakai életébe és kulturális tájképébe az 1980-as években, tele színes karakterekkel és különböző ivók és művészek anekdotáival. Az olvasók nagyra értékelik az elbeszélői stílust és a híres sohói kocsmákban történt találkozások részletes bemutatását, bár egyesek kritizálják a könyv korlátozott terjedelmét és a szélesebb körű sohói kultúra feltárásának mélységének hiányát.

Jól megírt, jó elbeszélői stílussal, érdekes karakterekkel és humoros, mégis melankolikus anekdotákkal. Hiteles bepillantást nyújt a Soho éjszakai életébe, és hatásosan érzékelteti az 1980-as évek hangulatát. Sokak szerint lebilincselő olvasmány, amely értékes kulturális betekintést nyújt.

A kritikusok szerint a könyv korlátozott képet ad a Sohóról, mivel elsősorban néhány kocsmára és azok törzsvendégeire összpontosít, nem pedig egy szélesebb körű kulturális elbeszélésre. Egyesek szerint nehéz volt követni a különböző szereplőket, és az írást amatőrnek vagy nem elég érdekesnek találták. Összességében nem sikerült megragadnia az évtized szélesebb körű izgalmát.

(29 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Soho in the Eighties

Könyv tartalma:

Az 1980-as években Daniel Farson kiadta a Soho in the Fifties című könyvet. Ez az emlékirat a nyolcvanas évek folytatása, egy olyan évtizedé, amelyben a mindennapos tragikomédia ragyogó virágzása zajlott olyan kocsmákban, mint a Coach and Horses vagy a French, és olyan ivóklubokban, mint a Colony Room.

Ezek az állandó beszélgetések és az alkohollal fűtött rendszeres veszekedések helyszínei voltak. A szereplők valószínűtlenebbek voltak, mint bármelyik szappanopera. Néhányan széles körben ismertek voltak - Jeffrey Bernard, Francis Bacon, Tom Baker vagy John Hurt.

Ugyanilyen fontosak voltak a karakterszínészek is: a falusi postáskisasszony, a Vörös Báró, Granny Smith. A csípősséget a mögöttes tragédiák adták: elveszett házastársak, elveszett munkahelyek, nincstelenség, hajléktalanság és halál.

Christopher Howse visszahozza az elveszett Sohót, amelyet egykor otthonaként ismert, a pincék és hentesüzletek, a gazemberek és a nagylelkűség. Amíg tartott, az idő azokban a füstös helyiségekben mindig fél tizenegynek tűnt, nem sokkal a záróra előtt.

Ahogy a szerző elmeséli, soha nem nevetett annyit, mint a nyolcvanas évek Sohójában.