A sok ének

Eredeti címe:

The Many Singings

Könyv tartalma:

Antoinette Voute Roeder a természet szívében egy meditációs párnán ülve elrepít minket "a köztes állapotok határára". Libák repülnek, prérifarkasok bújnak elő az erdőből, a szív felemelkedik, leesik és újra felemelkedik.

Ezek az öt tételből álló zenei artikulációk lélekemelő lélegzetvételek onnan, ahol a nyelv keletkezik, ahol a csend nem üres, hanem élő, éber. Énekének modulációi úgy szűrik át a költő életét, mint egy kócsag szemén keresztül. -Susan McCaslin, az Into the Mystic szerzője: My Years with Olga (Inanna, 2014) Ezek a megfontolt versek tömörek, de tartalmasak.

Sok rétegben tárulnak fel.

A kócsagok, fák, felhők és más természeti csodák friss és finom leírásai egyszerre gyengédek és kíméletlenek. A költő felháborodik a kapzsiság és a pénz által a természetben okozott pusztításon, de ő több mint "természetköltő".

Egyes darabok átható önfeltárások, és bár a szavak lecsupaszítottnak tűnnek, mégis leugranak a lapról. Roeder ügyes író, aki nem dőlt be a "lélek a legjobb, test a kevésbé" dualizmusának. A megtestesülést dicséri, mint "minden ajándékok közül a legjobbat".

Az Énekek utolsó részét a szakrális jelenlét érzése hatja át, miközben a középpontba a misztérium és a megnevezés paradoxonát helyezi. Az olvasó nyugodtan ülhet az ablak mellett, és bámészkodhat, miközben ezeket a verseket olvassa. Az éneklés a bámészkodást dicséri.

"Még a költészet sem" - ismeri el Roeder - "közelíti meg a bámészkodást". -Hannah Main-van der Kamp, a Lassú vasárnap a Malaspina-szorosban című könyv szerzője".