A sokaság labirintusa és más valóságellenőrzések a latin/x létről

Eredeti címe:

The Labyrinth of Multitude and Other Reality Checks on Being Latino/x

Könyv tartalma:

A hetvenes évek "hispánjai", akik azonosultak a latin-amerikai felemelkedéssel és az Egyesült Államokba irányuló növekvő bevándorlással, elfogadták a "latino" jelzőt, amelyet hamarosan latinosnak írtak. A média által gyorsított, angol latino végül az elnökválasztásokat billentette, nemzeti programokat támogatott és a politika ellen tiltakozott, az őslakos és bevándorló alcsoportokat homogénnek feltételezve. A "latino"-val azonos módon kiejtett és feltételezett "latino" vagy annak pontos fordítása, a "latino" olyan átírásnak bizonyult, amely a megalkotása óta kezdett eltérni a "latino"-tól.

A latino a különálló alcsoportok feletti egység politikai álarca lett; elsődleges napirendje identitáspolitika, mint a spanyolajkú kulturális történelmétől megfosztott, rasszizált, barna tudat. Ezzel szemben a "latino" megőrizte spanyol transzfaji szemantikáját, "hispán" kulturális történelmet idézve. Országos szinten a latino a teljes spanyolajkú demográfiai csoportot jelenti, míg nemzetközileg nem minden alcsoport azonosítja magát latinóként. A latino a közvetlen szociopolitikai kérdések által meghatározott, de szükség esetén a "latino" kulturális történelmet idézi, amelyet feltehetően megtagad. Az intellektuális következetlenség és a szemantikai amorfitás zavarba ejtő jelzővé teszi a latino szót, amely aláássa a beszédet és a tudományt egyaránt. A szemantikai diszfunkcióról való kollektív kritikai gondolkodást, amely a szolidaritásnak engedelmeskedik, politikailag korrekt, de megkerülő csipkelődések váltják ki, létrehozva a latino/a, latin@, latinx kifejezéseket. Másrészt a latino azért létezik, mert eljött az ideje, kifejezve a multikulturális Amerikában a részvételi identitás iránti törekvést.

Julio Marzn, a "William Carlos Williams spanyol-amerikai gyökerei" című könyv szerzője felfüggeszti a szolidaritást, hogy megfogalmazza a latin-amerikai identitással járó intellektuális kihívásokat. A tudományos színvonalon, az általános olvasó számára is hozzáférhető stílusban írva Marzn amellett érvel, hogy a "latino" gyökerekből a latino amerikai identitássá fejlődött, mint demográfiai összegzés, amely egy olyan kultúrát feltételez, amelyet valójában származási kultúrák nyújtanak, kétértelműen egy etnikum és egy nosztalgikus asszimiláció. A "latino" a "latino" tapasztalati részleteinek amerikai-csírai szociopolitikai extrapolációi, a gyakran ellentmondásos megkülönböztetés, amelyet Marzn ugyancsak magával ragadó esszéi szemléltetnek, amelyek ikonikus személyiségeket és személyes eseményeket dolgoznak fel több árnyalattal, mint amennyire latino-nak tekintik.