Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
Casualty Evacuation for the Somme: British Ambulance Training, Provision and Operation 1914-16
6 felett. Az első világháború alatt 2 millió beteg és sebesült katonát evakuáltak a nyugati frontról. Annak ellenére, hogy a történészek az első világháború szinte minden aspektusát szinte törvényszéki részletességgel vizsgálták, a sebesültek evakuálásáról - és a gyógyuláshoz vezető hosszú út kezdetéről - nagyon keveset tártak fel. A magas színvonalú kezelés és ellátás biztosítása fontos tényező a morál és a harci kedv fenntartásában. Ezért a sérültek evakuálása nagyobb figyelmet érdemel, és ez a könyv éppen ezt teszi. Ez a könyv arról szól, hogyan tervezték meg, majd hogyan evakuálták a tömeges sérülteket egy olyan korban, amikor még nem volt sok modern gyógyszer, stabilizációs technika és helikopter.
A könyv fő célja, hogy megvizsgálja a sebesültek evakuálását a somme-i csata első napjaiban, 1916 júliusában. A csata nyitónapjának, 1916. július 1-jének utóélete a legnagyobb számú brit veszteséget eredményezte egyetlen nap alatt. Ez a helyzet több napon keresztül komolyan próbára tette az egészségügyi és evakuálási szolgálatokat.
A könyv az egészségügyi egységek, és különösen a mentővonatok egészségügyi tisztjeinek háborús naplóinak elsődleges kutatásán alapul. A szerző minden egyes mentővonat minden órájának tevékenységét elemezte az 1916 júniusi és júliusi időszakban, hogy egyedülálló áttekintést alkosson arról, hogyan birkózott meg az evakuálóvezeték a válsággal. Ez az elemzés azután tárul fel, hogy az olvasó megtapasztalja, hogyan fejlődött a hadsereg egészségügyi szolgálatának képessége és eljárásrendje a háború előrehaladtával.
Az olvasót az 1840-es évektől 1914-ig tartó utazásra viszik, ahogy a katonai orvostudomány és a vasút háborút fenntartó és evakuálási képességei párhuzamosan fejlődtek. Ezt követően a figyelem az 1914 végén tett kétségbeesett erőfeszítésekre terelődik, amelyek célja a sebesültek vonattal történő evakuálásának bevezetése volt. Ahogy az orvosok és a logisztikusok egyre szervezettebbé válnak, folyamatokat vezetnek be a sebesültek evakuálásának irányítására, vonatokat építenek és szállítanak Franciaországba. Ezt követően a könyv elmagyarázza az orvosi evakuálás elveit a sérülés helyétől a sebesülteket elszállító állomásokig, a mentővonatokig és végül, sok órával hátrébb, a báziskórházakig.
A hangsúly ezután a somme-i csata orvosi tervezésére és megszervezésére helyeződik át, beleértve az 1915 szeptemberében lezajlott loos-i csata tapasztalataiból való tanulást. A hangsúly ezután az 1916. július 1-jei és az első ütközetre, a sebesültek áradatára és arra irányul, hogy az evakuációs csővezeték hogyan birkózott meg a példátlan igényekkel. A könyvből kiderül, hogy a sebesült emberiség tömege július 1-jétől hogyan csapódott be a korlátozott számú sebesült-elszámoló állomásokra, és hogyan zsúfolódtak be közel 50 vonatba, hogy hosszú utakon és kényelmetlen utazásokon eljussanak a biztonságos helyekre és az esetleges gyógyuláshoz.
Ez a könyv feltárja a tömeges sebesült-evakuálással járó hatalmas logisztikai és fizikai erőfeszítéseket, és bemutatja, hogy a példátlanul sok sebesült ellenére minden rendelkezésre álló mentővonatot optimalizáltak a sebesültek kiemelésére. Megkérdőjelezi azt az elméletet, hogy a mentővonatok 1916. július 1-jén kudarcot vallottak, és rámutat, hogy a csata egészségügyi tervezői döntő módon nem látták előre a veszteségek valójában előre látható szintjét. Nem világos azonban, hogy ha pontosan előre jelezték volna a veszteségek számát, vajon sikerült volna-e gyorsabban evakuálni a sebesülteket.