A sorozatgyilkos tanítványa

Olvasói vélemények

A Katherine Ramsland és Tracy Ullman által írt „A sorozatgyilkos tanonc” című könyvről szóló kritikák összetett képet mutatnak, amelyben a könyv jó kritikát kap Dean Corll és bűntársai ügyének alapos kutatásáért és pszichológiai meglátásaiért. A kritikusok azonban az írásmóddal és a tempóval kapcsolatos kihívásokra is felhívják a figyelmet, és azt időnként akadémikusnak vagy unalmasnak írják le, ami néhány olvasó számára rontotta az általános élményt.

⬤ Jól megalapozott és tényszerű beszámoló a bűncselekményekről.
⬤ Új meglátásokat és információkat nyújt az üggyel kapcsolatban.
⬤ Lenyűgöző betekintést nyújt a sorozatgyilkosok és bűntársaik pszichológiájába.
⬤ Magával ragadó az igazi bűnügyek rajongói számára.
⬤ A klinikai részletek és a szemléletes történetmesélés között egyensúlyoz.
⬤ Fontos tanulságok a manipuláció és az embercsábítás veszélyeiről.

⬤ Az írásmódot fiatalosnak vagy túlságosan klinikai jellegűnek jellemezték, ami tankönyvszerűvé teszi a könyvet.
⬤ Néhány olvasó unalmasnak vagy ismétlődőnek találta a könyv egyes részeit.
⬤ A téma érzelmi súlyát nehéz lehet feldolgozni.
⬤ A tempó problémái, mivel hosszú szakaszokon nem lehetett a fő cselekményre összpontosítani.

(31 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Serial Killer's Apprentice

Könyv tartalma:

Elmer Wayne Henley, Jr. mindössze tizennégy éves volt, amikor 1971-ben először került kapcsolatba a sorozatos nemi erőszaktevő és gyilkos Dean Corllal. A texasi Houstonban élő David Brooks tinédzsertársát, David Brooksot már korábban behálózta a sármos idősebb férfi, akit készpénzzel vesztegetett meg, hogy segítsen fiúkat Corll otthonába csalogatni. Amikor Henley akaratlanul is belement a csapdába, Corll nyilvánvalóan úgy érezte, hogy több hasznát venné egy második bűntársnak, mint egy újabb áldozatnak. Ugyanazzal az alkuval csalogatta Henley-t, mint amit Brooksnak adott: 200 dollár minden egyes fiúért, akit el tudnak hozni neki.

Henley eleinte nem értette, hogy mire is vállalkozott. De amint belekezdett, Corll meggyőzte arról, hogy átlépte a határt, ahonnan nincs visszaút, és nemcsak fiúkat kell szereznie, hanem segítenie kell megölni őket, és a holttesteket is el kell tüntetnie. Amikor Henley először vett el egy életet, elvesztette az erkölcsi alapját. Elveszettnek érezte magát. Tizenhét éves korára már több gyilkosságban is segédkezett, és úgy gondolta, hogy őt is meg fogják ölni. De 1973. augusztus 8-án fegyvert ragadott, és lelőtte Corllt. Amikor feladta magát, Henley megmutatta a rendőrségnek, hogy ő és Brooks hol temették el Corll áldozatait tömegsírokba. Huszonnyolc holttestet találtak - a legtöbbjük Henley környékéről származó fiú -, ezzel ez volt akkoriban a legsúlyosabb sorozatgyilkossági ügy Amerikában. Az ügy súlyos hibákat tár fel abban, ahogyan a rendőrök kezelték a szülők kéréseit, hogy keressék eltűnt fiaikat, és ahogyan a bűnüldöző szervek valószínűleg egy nagyobb összeesküvést védtek.

A sorozatgyilkos tanonc Corll és bűntársai történetét az eddigi legteljesebb formában meséli el. Emellett feltárja a "mur-dar" fogalmát (a ragadozó ösztönét a kihasználható gyerekek iránt), a kamaszok agyának sebezhetőségéről szóló jelenlegi idegtudományi eredményeket, a rekesztergálás szerepét, a gyilkos tanoncok dinamikáját, és azt, hogy a Henleyéhez hasonló történetek hogyan segíthetik a korai beavatkozást. Fiatalkora és együttműködése ellenére Henley bíróság elé került, és hatszor kapott életfogytiglani börtönbüntetést. Ma már hatvanöt éves, és van rálátása arra, hogy a felnőtt ragadozók hogyan tudnak korábban jó gyerekeket bűnözőkké változtatni. Váratlanul hajlandó beszélni. Ez a könyv az ő figyelmeztetése és annak a kimondhatatlan gonoszságnak és bánatnak a története, amely a hetvenes évek elején Houstonban érte.