A sors órája: Theodore Roosevelt, J. P. Morgan és a harc az amerikai kapitalizmus átalakításáért

Olvasói vélemények

Susan Berfield „A sors órája” című könyve Teddy Roosevelt és J.P. Morgan 20. századfordulós intenzív rivalizálását vizsgálja, a gazdasági ellenőrzés és kormányzás kérdéseit olyan kritikus történelmi események tükrében, mint az antracit szénsztrájk és a Northern Securities trösztellenes ügye. A szerző alapos életrajzi vázlatokat mutat be, és élénken érzékelteti a korszak dinamikáját, bár egyes olvasók hiányolták a konklúziót, és az elbeszélést időnként túlságosan felduzzasztottnak találták.

Alaposan kutatott, kiterjedt jegyzetekkel és bibliográfiával, lebilincselő írói stílus, jól kidolgozott elbeszélés, amely a történelemkedvelők és az általános olvasók számára egyaránt vonzó, hatékonyan írja le a jelentős történelmi eseményeket és személyiségeket, betekintést nyújt a aranykor társadalmi-politikai környezetébe.

Néhány olvasó kiábrándítónak találta a konklúziót, mivel túlságosan erősen támaszkodott az északi értékpapírok ügyére anélkül, hogy megfelelően visszavezette volna azt más eseményekhez, az elbeszélés egyes részeit ismétlődőnek vagy szükségtelennek tartották, és időnként kritikát kapott, hogy a szerző a modern gazdasági kérdésekre összpontosít, amelyek elszakadtak a történelmi elbeszélésből.

(49 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Hour of Fate: Theodore Roosevelt, J.P. Morgan, and the Battle to Transform American Capitalism

Könyv tartalma:

Lenyűgöző elbeszélés a Wall Street-i kalózkodásról, a politikai intrikákról és az amerikai történelem két kolosszális karakteréről, akik a társadalmi felfordulás és a féktelen egyenlőtlenségek korában az uralomért küzdenek.

Úgy tűnt, hogy a világon semmilyen erő nem képes lelassítani J. P. Morgan hatalomra törését. 1901 nyarán a pénzember a következő megaüzletét készítette elő: Northern Securities, egy olyan vállalkozás, amely megerősítette volna uralmát Amerika legfontosabb iparágában, a vasútban.

Aztán egy anarchista pisztolygolyó véget vetett William McKinley üzletbarát elnökségének. Új vezérigazgató lépett hivatalba: Theodore Roosevelt. Meg volt győződve arról, hogy a nagyvállalatok növekedésével a kormánynak is vissza kell szorítania a leggazdagabbak befolyását, különben az ország egyre közelebb kerül az összeomláshoz. 1902 márciusára a harci vonalak kirajzolódtak: a kormány beperelte a Northern Securities-t trösztellenes jogsértések miatt. De ahogy az ügy felgyorsult, a szénbányászok szakszervezete sztrájkba lépett, és az antracitbányák, amelyekből Morgan vonatainak üzemanyaga származott, és amelyek Roosevelt polgárainak otthonait fűtötték, elhallgattak. Dollármilliók forogtak kockán, a tél közeledett, és forradalom volt a levegőben, ez egy olyan válság volt, amelyet egyik férfi sem tudott egyedül megoldani.

A részletgazdag és lendületesen elbeszélt A végzet órája egy bankár és egy elnök lebilincselő története, akiket a nemzeti vészhelyzet olvasztótégelyében még a bíróságon folytatott harcuk során is egymásnak vetettek. A sztrájk és az ügy kimenetele megváltoztatja történelmünket. Ma, amikor az ország ismét felteszi a kérdést, hogy a demokrácia megmentése a tőke megzabolázását jelenti-e, Roosevelt és Morgan korának tanulságai sürgetőbbek, mint valaha.