Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák kiemelik, hogy az „A Place of Darkness” jelentős hozzájárulás a horrortudományhoz, amely a horrorfilmek retorikai és kontextuális aspektusait vizsgálja, miközben mélyreható történelmi elemzést nyújt. A könyv alaposan feltárja a horror műfajának fejlődését és az identitásra gyakorolt hatását az amerikai filmművészeten belül, és mind a tudósok, mind az alkalmi olvasók számára vonzó.
Előnyök:⬤ Kiterjedt archívumkutatást és a horrorfilmek mélyreható elemzését nyújtja.
⬤ Közérthető írásmódjával a tudományos és nem tudományos közönséget egyaránt leköti.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál a horrorfilmek ideológiai funkcióiról.
⬤ Elismert a történelmi kontextus és a filmtechnikák mélységéről.
⬤ Egy tudományos szöveghez képest lebilincselő olvasmány.
Hátrányok:A kritikákban nem említettek jelentős ellenérveket, bár egyesek talán jobban szeretik a modern horrorfilmek szélesebb körű elemzését, mint a részletes történelmi fókuszt.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
A Place of Darkness: The Rhetoric of Horror in Early American Cinema
Könyv tartalma:
A horror a filmművészet egyik legkitartóbb műfaja.
A "horrorfilm" kifejezést 1931-ben, a Drakula és a Frankenstein bemutatója között alkották meg, de a szörnyek, szellemek, démonok, természetfeletti és borzalmas témák már az 1890-es évek végétől, az újszerű kinematográfiai látványosságok megjelenése óta népszerűek az amerikai közönség körében. Az Egy hely a sötétségben a horror műfajának őstörténetét világítja meg azáltal, hogy nyomon követi, hogyan ábrázolták a filmekben a horrorisztikus elemeket és történeteket a "horrorfilm" kifejezés bevezetése előtt.
Kendall R. Phillips retorikai megközelítéssel, amely nemcsak a korai filmeket, hanem a promóciós anyagokat és a rájuk adott kritikai reakciókat is vizsgálja, azt állítja, hogy a borzalmas elemek ábrázolása az amerikai identitás kialakulása körüli szélesebb társadalmi feszültségekbe, és ezáltal az amerikai filmművészetbe is belekeveredett. Megmutatja, hogy a korai filmművészet hogyan kapcsolta össze a szörnyeket, szellemeket, boszorkányokat és varázslókat az óvilági babonákkal és hiedelmekkel, szemben az amerikai gondolkodásmóddal, amely pragmatikus, ésszerű, tudományos és haladó volt.
A tizen- és húszas évek során, állapítja meg Phillips, a természetfeletti elemeket szinte mindig valamilyen hisztérikus tévedéssel, humoros csínytevéssel vagy aljas összeesküvéssel magyarázták. A harmincas évek nagy gazdasági világválsága azonban jelentős felfordulást jelentett az amerikai bizonyosság rendszerében, és teret nyitott az óvilági gótika újbóli megjelenésének az amerikai populáris diskurzusban a horror műfaja formájában, amely azóta is rettegésben tartja és izgatja a rajongókat.
