A specifikusság ereje a pszichoterápiában: Amikor a terápia működik - és amikor nem

Olvasói vélemények

A könyv bemutatja a „sajátosság elméletét”, hangsúlyozva, hogy minden pszichoterápiás interakció egyedi, és a terapeuta-beteg kapcsolaton alapuló, személyre szabott válaszokat igényel. Bár az alapvető felismerést szükségesnek tartják, a könyvet kritizálják, hogy a koncepciót túlzottan leegyszerűsíti, és inkább elvvé, mint átfogó elméletté teszi. Hiányzik belőle az alapos elköteleződés más pszichoterápiás megközelítésekkel és a folyamatos elméleti újrafogalmazás szükségessége a klinikai gyakorlatban.

⬤ Hangsúlyozza az egyes terápiás interakciók egyediségét.
⬤ Kiemeli, hogy a terapeutáknak reagálniuk kell a páciensek egyedi szükségleteire.
⬤ Tükrözi a terápiás gyakorlatok és azok fejlődése iránti őszinte érdeklődést, amely kiterjedt tapasztalatokon alapul.
⬤ Alkalmas mentálhigiénés szakemberek és a pszichoanalitikus fejlődés iránt érdeklődők számára.

⬤ Az elméletet túlságosan leegyszerűsítőnek és korlátozott terjedelműnek tartják, inkább elvnek, mint átfogó elméletnek.
⬤ Nem elégséges a más terápiás megközelítésekkel, különösen a humanista és tapasztalati elméletekkel való kapcsolat.
⬤ Hiányzik a fejlődő elméleti keretek és a terápiás hatékonyságot fokozó gyakorlati iránymutatások megvitatása.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Power of Specificity in Psychotherapy: When Therapy Works-And When It Doesn't

Könyv tartalma:

In A specifikusság ereje a pszichoterápiában: Howard Bacal bemutatja a specifitás elméletét, a pszichoterápia kortárs folyamatelméletét, amely szerint a terápia a páciens sajátos terápiás szükségletei és a terapeuta azon képességei közötti illeszkedésen alapul, hogy ezekre reagálni tudjon, és mindkettő az egyes dyádok egyedi folyamatában alakul ki és változik.

A specifikusság elmélete megkérdőjelezi a pszichoanalízis hagyományos módszerét és episztemológiáját, amelyben a páciens megértése és a terápiás válasz a struktúraelméletek alkalmazásával létrehozott szabályok és előírások révén kerül megragadásra. A terápiás elköteleződést szükségszerűen és folyamatosan figyelemmel kell kísérni és hozzá kell igazítani mindkét résztvevő sajátos és változó szükségleteihez, képességeihez és korlátaihoz, függetlenül a terapeuta formális munkaelméleteinek ismeretétől.

A Ferenczi Sándor innovatív gondolkodásán alapuló, Michael Balint, Wilfred Bion, Donald Winnicott, Marion Milner és Heinz Kohut kreatív munkásságából is merítő, a sajátosságelmélet perspektíváit a kortárs neurobiológia és csecsemőkutatás legfrissebb eredményei támasztják alá. A specifikusság ereje a pszichoterápiában arra hívja ki a pszichoterapeutákat, hogy újragondolják, hogyan lehet a kezelést optimálisan gyakorolni.