A strasbourgi döntés: Ike stratégiai hibája a hatodik hadseregcsoport megállítása a Rajnánál 1944-ben

Olvasói vélemények

A „Döntés Strasbourgban” című könyv mélyrehatóan elemzi a második világháború során gyakran figyelmen kívül hagyott 6. hadseregcsoportot, különös tekintettel az 1944 végén elszalasztott lehetőségekre. Kritizálja Eisenhower tábornok vezetői döntéseit, különösen Jacob Devers tábornokkal kapcsolatban, és feltárja a szövetségesek európai háborús erőfeszítéseit befolyásoló politikai és katonai dinamikát. Az elbeszélés egyszerre informatív és lebilincselő, olyan eseményeket tár fel, amelyek jelentősen megváltoztathatták volna a háború menetét.

⬤ Jól kutatott és informatív
⬤ rávilágít Devers tábornok és a 6. hadseregcsoport elfeledett történetére
⬤ új nézőpontból mutatja be Eisenhower döntéseit
⬤ könnyen olvasható
⬤ átfogó képet nyújt a második világháború egy kulcsfontosságú időszakáról
⬤ rávilágít a katonai-politikai dinamikára
⬤ a második világháború szerelmeseinek ajánlott.

⬤ Hiányoznak a katonai mozgások megértését elősegítő térképek
⬤ egyes pontokat túl gyakran ismételgetnek
⬤ a katonai döntések mögött meghúzódó motivációk esetleg ellentmondásos értelmezései
⬤ előnyére válna, ha bizonyos témákat, például a Szovjetunióval kötött megállapodásokat mélyebben vizsgálna.

(25 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Decision at Strasbourg: Ike's Strategic Mistake to Halt the Sixth Army Group at the Rhine in 1944

Könyv tartalma:

A Strasbourgban hozott döntés Jacob Devers altábornagy elvesztett lehetőségének figyelemre méltó és nagyrészt ismeretlen történetét meséli el, hogy 1944 végén, hat hónappal az 1945. májusi Európa feletti győzelem napja (V-E) előtt egy merész támadást indítson a náci Németország szívében, amely talán megnyerte volna az európai háborút.

Devers hatodik hadseregcsoportja, amely az amerikai hetedik és az első francia hadseregből állt, 1944 augusztusában sikeres kétéltű partraszállást hajtott végre Marseille közelében, és 450 mérföldet haladt előre Dél-Franciaországon keresztül, mielőtt 1944. november 24-én elérte a Rajna partját Elzászban. A Rajna partján Devers váratlan stratégiai lehetőséget kapott, hogy átkeljen a folyón és Németországba nyomuljon, ahol a csoport elzárhatta a német 19.

hadsereget Elzászban, és manőverezhetett a német 1.

hadsereg mögött, amely George S. Patton tábornok 3.

hadserege ellen harcolt Lotaringiában. Devers azt remélte, hogy ez a merész manőver összeomlasztja a déli ellenséges frontot az amerikai 7. és 3.

hadsereggel szemben, és esetleg az egész ellenséges front felbomlásához vezethet Svájctól Hollandiáig, ami az európai háború gyors befejezését eredményezné. A Rajna volt a Franciaországban harcoló szövetséges hadseregek fő célja. A szövetséges tábornokok felismerték stratégiai jelentőségét, csakúgy, mint a német tábornokok, akik megértették, hogy ha a szövetséges erők átkelnek a Rajnán, Németországnak végzete van.

Devers 1944-ben soha nem tört át a Rajnán. A legfőbb szövetséges parancsnok, Dwight Eisenhower tábornok egy nappal a tervezett támadás előtt elrendelte Dever tervezett támadásának leállítását.

Ike döntése, hogy lemondott erről a lehetőségről, azt jelentette, hogy a szövetségesek 1945 márciusáig nem keltek át a Rajnán. A történészek a mai napig nem adtak teljes magyarázatot arra, hogy Eisenhower miért állította le Devert, akit mélységesen feldühített a parancs; és nem elemezték egy ilyen támadás lehetséges kimenetelét sem. A Döntés Strasbourgnál éppen ezt teszi, azt vizsgálva, mi történhetett volna, ha Ike hagyja, hogy Devers átkeljen a folyón.

Colley megfontoltan idézi számos magas rangú tábornok, köztük Patton véleményét, miszerint a támadás merész és valószínűleg sikeres manőver lett volna, amely hónapokkal korábban véget vethetett volna a háborúnak, és amerikaiak ezreinek életét menthette volna meg.

Ennek az alternatív történelmi perspektívának a kibontásával a szerző egyedülálló betekintést nyújt Eisenhowerrel és az európai Legfelsőbb Parancsnoksággal kapcsolatban a második világháború alatt, megvilágítva Ike óvatos vezetésének és Devers tábornok és stratégiájának elutasításának lehetséges következményeit, ami nagyrészt a hatodik hadseregcsoport parancsnokával szembeni ellenszenvének és bizalmatlanságának volt köszönhető. Colley rámutat Ike régi barátokra és kollégákra való támaszkodására, néha a képességektől függetlenül, és arra, hogy a második világháború európai vezetését hogyan határozták meg a személyes barátságok és ellenségeskedések - ez méltó tanulmány a jövő katonai vezetői számára, akik igyekeznek kihasználni az egyedülálló harctéri lehetőségeket.