Értékelés:
Richard Oerton „A szabad akarat képtelensége” című könyve a szabad akarat fogalma ellen érvel, a determinizmus mellett érvelve, mind filozófiai, mind idegtudományi szempontok alapján. A könyvet dicsérik érthetőségéért és hozzáférhetőségéért, amely a bonyolult gondolatokat a nagyközönség számára is érthetővé teszi. Egyes kritikusok azonban úgy vélik, hogy kissé elfogult, és az idegtudósok munkáihoz képest nem rendelkezik kellő tudományos mélységgel.
Előnyök:⬤ Világos és közérthető írásmód, amely érthetővé teszi az összetett fogalmakat.
⬤ Meggyőző érvek a szabad akarat fogalma ellen, filozófiai érveléssel és idegtudományi eredményekkel alátámasztva.
⬤ Jól fogadják azok, akik már hajlanak a determinizmus vagy a szabad akarattal kapcsolatos szkepticizmus felé.
⬤ Hatékonyan foglalkozik a determinizmusnak az igazságszolgáltatáson belüli következményeivel.
⬤ Egyes kritikusok szerint egyoldalú és nem meggyőző azok számára, akik hisznek a szabad akaratban.
⬤ Vannak kritikák azzal kapcsolatban, hogy a szerző az igazságszolgáltatásra összpontosít, ahelyett, hogy mélyebb tudományos elemzést nyújtana.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv a megtérteknek prédikál, mivel elsősorban a determinizmussal kapcsolatos meglévő hiedelmeket erősíti meg.
(32 olvasói vélemény alapján)
The Nonsense of Free Will: Facing Up to a False Belief
Myra Hindley megérdemelte a büntetést? Minden bűnöző megérdemli? A szabad akaratba vetett hit az erkölcsiség alapvető alapja, vagy csak ürügy az indokolatlan kegyetlenségre? A szabad akarat mítosz, és ha igen, el tudjuk-e engedni? Ebben a szórakoztató, közérthető, de mélyen komoly könyvben a szerző üdítően eredeti módon közelíti meg a szabad akarat és a determinizmus közötti ősi konfliktust, és határozottan a szabad akarat ellen foglal állást.
De mit is jelent a "szabad akarat"? És ha elutasítanánk, milyen következményekkel járna? A szerző, aki jogászként a Jogi Bizottságban és a magánpraxisban is dolgozott a jog reformján, valamint jogi és egyéb könyveket és cikkeket írt, most egy olyan témához fordult, amely több mint fél évszázada foglalkoztatja. Határozottan úgy véli, hogy ez nem kizárólag a filozófusokra tartozik.
Ezeknek a kérdéseknek mindenkit foglalkoztatniuk kell - és senkinek, aki hajlandó objektíven szemlélni őket, nem szabad félnie attól, hogy saját maga ítélkezzen és levonja a saját következtetéseit.