A szabadság előtt, amikor csak emlékezni tudok: Huszonhét volt dél-karolinai rabszolga szóbeli története

Olvasói vélemények

A könyv egykori rabszolgákkal készített interjúk gyűjteménye, amelyek személyes betekintést nyújtanak és elbeszéléseket tartalmaznak a rabszolgaság alatt és a felszabadulás után szerzett tapasztalataikról. A könyv oktatási forrásként szolgál, amely rávilágít a felszabadult rabszolgák életének összetettségére. Míg sok olvasó tanulságosnak és az amerikai történelem értékes nézőpontjának tartja, egyesek kritizálják, hogy egyes elbeszélések szelektív bemutatásával esetleg félreértelmezi az összes rabszolga tapasztalatait.

⬤ Első kézből származó beszámolókat közöl egykori rabszolgáktól, így tanulságos és tanulságos olvasmány
⬤ rávilágít a rabszolgaság hatására és az újonnan felszabadult egyének küzdelmeire
⬤ a déli dialektust nem ismerő olvasók számára is hozzáférhető
⬤ értékes forrás a történelemtanárok és diákok számára
⬤ olyan egyedi nézőpontokat mutat be, amelyek gyakran figyelmen kívül maradnak a hagyományos történelmi elbeszélésekben.

⬤ Egyes olvasók manipulatívnak és félrevezetőnek érzik az elbeszélést, azt állítva, hogy a rabszolgák általános tapasztalatait félrevezető módon mutatja be, mivel túlságosan szűken összpontosít bizonyos interjúkra
⬤ a kritikák megemlítik, hogy jelentős történetek és nézőpontok maradhatnak ki
⬤ aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a szerkesztési folyamat befolyásolja a beszámolók hitelességét
⬤ egyes korábbi kutatók megjegyezték, hogy az eredeti kötetek gazdagabb tartalmat kínálnak.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Before Freedom, When I Just Can Remember: Twenty-Seven Oral Histories of Former South Carolina Slaves

Könyv tartalma:

Az 1930-as években a Federal Writers' Project (Szövetségi Írói Projekt) vállalta a feladatot, hogy felkutassa az egykori rabszolgákat és rögzítse szóbeli történeteiket. A több mint kétezer egykori rabszolgával készített több mint tízezer oldalnyi interjú a Kongresszusi Könyvtárban került iktatásra, ahol a tudósok és történészek, de kevesen ismerték őket.

Belinda Hurmence ebből az információraktárból választott ki huszonhét elbeszélést a 284 egykori dél-karolinai rabszolgával készült interjúk tizenkétszáz gépelt oldalából. Az eredmény egy megható, ékesszóló és gyakran meglepő, első kézből származó beszámoló a rabszolgaság utolsó és a szabadság első éveiről. Az egykori rabszolgák leírják, milyen ruhákat viseltek, milyen ételeket ettek, milyen házakban éltek, milyen munkát végeztek, és milyen bánásmódban részesültek.

Elmondják benyomásaikat a jenki katonákról, a Klánról, a gazdáikról és az újonnan szerzett szabadságukról. Belinda Hurmence Oklahomában született, Texasban nőtt fel, a Texasi Egyetemen és a Columbia Egyetemen tanult.

Több ifjúsági regényt írt, köztük a Kemény Tiffany (ALA Notable Book), az Egy lány, akit fiúnak hívnak (a Szülők választása díj nyertese) és az Éjszakai járókelő. Szerkesztette a My Folks Don't Want Me to Talk About Slavery (A szüleim nem akarják, hogy beszéljek a rabszolgaságról) és a We Lived in a Little Cabin in the Yard (Egy kis faházban éltünk az udvaron) című köteteket is, amelyek e könyv kísérő kötetei.

Jelenleg Raleighben, NC-ben él.