The Bounds of Freedom: Kant's Causal Theory of Action
Ez a monográfia Kantnak az akarat szabadsága kauzalitásáról alkotott időbeli felfogásának új értelmezése. Az értelmezés Kant elsődleges cselekvésfelfogásának elemzésén alapul, nevezetesen azon, hogy a cselekvés az akarat kauzális következménye. Az elemzés viszont H. P. Grice észlelésének kauzális elméletére és P. F. Strawson elméletének módosítására épül.
A monográfia elveti azt a megszokott feltételezést, hogy Kant maximája a cselekvés kauzális meghatározottsága. Ehelyett azt feltételezi, hogy a maximája a cselekvés meghatározója, és mivel fő tézise az, hogy a cselekvés Kant számára elsősorban az akarat hatásaként értelmezendő, arra a következtetésre jut, hogy a cselekvés maximája csak annak logikai meghatározása lehet.
Kantnak a szabad akarat kauzalitásáról alkotott időbeli felfogása nemcsak a kauzalitás kortárs filozófiai felfogásával kerül szembe, hanem Kant saját kiegészítő kauzalitáselméletével is, a Második tapasztalati analógiában. Ez utóbbi felfogás szerint a kauzalitás a fizikai és pszichológiai tárgyak közötti természetes, tehát időbeli kapcsolat. Ezzel a konfliktussal szembesülve a Kant-kutatók, mint Allen W. Wood, vagy elutasítják Kant időbeli kauzalitásfelfogását, vagy mint Henry E. Allison, elfogadják azt, de csak anodikus formában. Mindkét tábor azonban a fent említett feltételezéssel él, miszerint Kant maximája egy cselekvés kauzális meghatározottsága. A feltételezést elutasító monográfia egyik táborhoz sem tartozik.
