A szabadság van, a szabadság nincs: Jazz and the Making of the Sixties

Olvasói vélemények

A könyv a jazz, különösen a hard bop és a polgárjogi mozgalom közötti kapcsolatokat vizsgálja, a „fekete esztétika” kialakulására összpontosítva a jazzben az 1950-es, 60-as és 70-es években. Olyan jelentős személyiségeket vizsgál, mint Charles Mingus és John Coltrane, kiemelve politikai aktivizmusukat és a jazzhez való hozzájárulásukat. Bár a könyv széleskörű áttekintést nyújt a korszakról, időnként kevésbé releváns területre téved, és időnként túlburjánzónak tűnhet.

A jazz és a társadalmi mozgalmak közötti kapcsolat alapos feltárása, a jazz jelentős alakjainak részletes jellemzése, ösztönző a zenei és politikai fejlemények iránt érdeklődő jazzrajongók számára, és kiemeli a politikai jelentőségű fontos műveket.

Időnként terjedelmesnek és szétszórtnak tűnik, elkalandozhat a témától, nem minden példa lesz ismerős az olvasók számára, és hiányzik a fehér jazz-zenészek politikai szerepvállalásának feltárása.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Freedom Is, Freedom Ain't: Jazz and the Making of the Sixties

Könyv tartalma:

Az ötvenes évek közepe és a hatvanas évek vége közötti hosszú évtizedben a jazz hangzásánál is jobban változott. Max Roach Freedom Now Suite-jának, John Coltrane A Love Supreme-jának és Charles Mingus The Black Saint and the Sinner Lady-jének kora volt az az időszak, amikor a jazz egyszerre vált újonnan harcossá és újonnan csábítóvá, példája erőteljesen formálta a polgárjogi mozgalom, a Black Power mozgalom és az ellenkultúra társadalmi drámáit.

A Freedom Is, Freedom Ain't az első könyv, amely a jazz - és az amerikai - történelem e korszakának szélesebb történetét meséli el. A történet központi figurái olyan jazz-zenészek, mint Coltrane és Mingus, akik újraírták az improvizációt és a zeneszerzést szabályozó konvenciókat, miközben a jazzbe igyekeztek belevinni a "soul" néven ismert zord túláradást. Scott Saul leírja, hogy ezek és a korszak más jazz-zenészei miként vettek részt egy összetett kulturális egyensúlyozásban: utópisztikusak és szkeptikusak, fajvédőek és kozmopoliták, olyan művészetet próbáltak létrehozni, amely a felemelkedést valami erőteljes, meggyőződésében tagadhatatlan, új lehetőségeket kereső, kísérletező művészetté teszi.

A Freedom Is, Freedom Ain't ezeket a zenészeket és szövetségeseiket a polgárjogi mozgalom kulturális frontjának tekinti, olyan művészek és értelmiségiek konstellációjának, akiknek a szabadságról alkotott elképzelései szembefordultak a hidegháborús konszenzussal, amely a racionális közigazgatást és a kollektív biztonságot hangsúlyozta. A könyv a zene fegyelem és játék házasságának társadalmi visszhangját megragadva közvetíti a hatvanas évek elején és szívében lévő jazzkultúra művészeti és történelmi jelentőségét.