Negotiating the Sacred II: Blasphemy and Sacrilege in the Arts
Az istenkáromlás és a vallási meggyőződéssel szembeni nyilvánvaló tiszteletlenség más formái jelentős polgári, sőt nemzetközi zavargásokhoz vezethetnek. Következésképpen a vallási dogmák és hiedelmek szentsége, a szigorú elnyomó törvények, valamint az erkölcsi és etikai illemszabályok arra kényszerítették a művészeket, hogy a bizonytalan közönségvisszhang, az öncenzúra és a kulturális produkció szándékos félreértelmezésének vádjaival a fejük felett lebegő szakmai veszélyekkel éljenek és alkossanak.
Az utóbbi években azonban a kisebbségi kultúrák elismeréshez és tisztelethez való jogával kapcsolatos kérdések új kérdéseket vetettek fel az istenkáromlás és a szentségtörés konstrukciójának időszerűségével kapcsolatban. A szakrális esztétikai ábrázolásával, a szakrálisnak művészetként való kiállításával, valamint a szentségtörő vagy blaszfémikus művek nyilvános bemutatásával kapcsolatos viták heves vitákat váltottak ki, és olyan bináris fogalmakra hívtak fel bennünket, mint a művészi és vallási érzékenység, a tolerancia és a filiszterizmus, a szent és a profán, az istenítés és a gyalázás. Ez a gyűjtemény arra törekszik, hogy túllépjen a szólásszabadság és a szakrális szentség jogának "leegyszerűsített" kérdésein, és azt vizsgálja, hogyan lehet a szakrálisról alkotott elképzelések közötti különbségekről tárgyalni.
Elismeri, hogy a blaszfémia a politikai kritika egyik formájaként, valamint a spiritualitás őszinte kifejezéseként is igazolható. Ugyanakkor azt is elismeri, hogy egy pluralista társadalomban az istenkáromlás a művészetekben óriási károkat okozhat, mivel a társadalmon belüli és a társadalmak közötti kapcsolatokat is ronthatja.