A szamovár jegyében: versek hét évtizedből

Eredeti címe:

Under the Sign of the Samovar: poems of seven decades

Könyv tartalma:

Nagyanyám szamovárja állandóan jelen van az életemben. Az Egyesült Államokba hurcolták, amikor ő és dédszüleim elmenekültek az orosz pogromok elől, és ez emlékeztet arra, hogy elszántan ellenálltak az emberi lélek elpusztítására törekvő erőknek, és hogy bátran hagyták hátra mindazt, amit ismertek. Az otthonuk elvesztésével lehetővé tették szüleim és számomra, hogy megtaláljuk a sajátunkat. Azért írtam ezeket a verseket, hogy elmondjam gyermekeimnek, amit a szamovár nekem mondott:

Nem választhatjuk el azt, amit elvesztettünk, attól, ami megmaradt. Együtt visznek minket haza.

------.

Marcia Katz Wolf negyedik verseskötete, a Szamovár jegyében gondolatmező, memoár és alkalmi káprázat. A személyes és a metafizika metszéspontjában létező, sajátos látásmódja egységet talál a sokféle és a jelenben lévő dolgok között. A nagynénje a szombati iskola után elviszi őt a Woolworth Smaragdvárosába, hogy moddesszert vegyen. Egy csimpánzot jelbeszédre tanítanak. Anyja a fürdőben az orosz forradalomról és hőséről, Trockijról áradozik. Drezda és más borzalmak belekerülnek a szenvedés elméletébe, egy zavarba ejtő számításba, amely - ahogy engem is - a szakadék szélén hagyhat. Az utolsó versben a férje, Irving, aki ebben a könyvben a szelíd gyógyítás alakja, teát hoz neki. A szamovár párolgása mindig is ott lehetett, robusztus elegancia, egy hely, ahol egy költőnek, egy Marcia Katz Wolfnak nem volt más választása, mint költőnek lenni.

-- Charles Nauman, a Hogyan ugrik az ugrás szerzője.

Marcia Katz Wolf akár Gogol "Felsőkabát"-ját idézi, akár kis unokáját figyeli, amint triciklizik egy külvárosi utcán, akár az igazság, az identitás, az emlékezet, a kegyelem vagy az öregedés kérdéseiről elmélkedik, emberi tapasztalataink misztikus középpontjába vezet minket. Felváltva ironikus és vidám, humoros és szívszorító versei életünk rejtélyeit és csodáit kutatják. Wolf megalkuvás nélküli dikciója, kitűnő megfogalmazása és megdöbbentő egymás mellé helyezései, amelyeken kuncogni tudunk, majd kést döfnek a szívünkbe, olyan lírai varázslatot bocsátanak ki, amely az olvasót vágyakozással tölti el.

-- Constance Solari, a Sophie's Fire szerzője.