Értékelés:
Richard Nephew „A szankciók művészete” című könyve a szankciók mint a nemzetközi konfliktusok kezelésének diplomáciai eszközeinek összetettségét és hatékonyságát vizsgálja, különös tekintettel az olyan országokra, mint Irak, Észak-Korea és Irán. Míg egyes olvasók informatívnak és kiegyensúlyozottnak találták a könyvet, amely valódi szakértői szemléletet nyújt, mások a mélység hiánya és a vélt elfogultság miatt kritizálták, ami összességében vegyes kritikákat eredményezett.
Előnyök:⬤ A szankciók informatív és éleslátó elemzése
⬤ egy olyan szakértő írta, akinek első kézből származó tapasztalata van a területen
⬤ kiegyensúlyozott képet nyújt a szankciókról mint diplomáciai eszközről
⬤ az összetett kérdéseket világosan, túlzott statisztikák nélkül mutatja be
⬤ gyors tempójú olvasmány
⬤ hatékonyan leköti az olvasót.
⬤ Egyesek szerint sekélyes, nem elég mély és kritikus elemzés
⬤ korlátozott mintanagyság
⬤ az amerikai nézőpontok iránti elfogultságot érzékelik
⬤ egyes kritikák szerint a szankciók végrehajtásával és hatásával kapcsolatos részletek kimaradtak
⬤ úgy érzik, hogy a szankciók alkalmazásának következményeit nem vizsgálja kellőképpen.
(4 olvasói vélemény alapján)
The Art of Sanctions: A View from the Field
A nemzetek és a nemzetközi szervezetek egyre gyakrabban alkalmaznak szankciókat külpolitikai céljaik elérésének eszközeként.
A szankciók azonban hatástalanok, ha azokat a célpont természetére és változó viselkedésére reagáló világos stratégia nélkül hajtják végre. A A szankciók művészete című könyvében Richard Nephew a szankciók tervezéséhez és alkalmazásához olyan gyakorlati keretet kínál, amelyre nagy szükség van, és amely nemcsak a kezdeti szankciós stratégiára összpontosít, hanem - ami döntő fontosságú - arra is, hogy hogyan kalibráljuk a szankciókat az út során, és hogyan döntsük el, hogy a szankciók mikor érték el a maximális hatékonyságot.
Nephew - az Irán elleni szankciók megtervezésében és végrehajtásában vezető szerepet játszó szakember - iránymutatásokat dolgoz ki a célpontok szankciókra adott reakcióinak értelmezésére két kritikus tényező alapján: fájdalom és elszántság. A szankciók hatékonysága abban rejlik, hogy fájdalmat okoznak a célpontnak, de a célpontok jelentős elszántsággal is rendelkezhetnek, hogy ellenálljanak, elviseljék vagy legyőzzék ezt a fájdalmat. A fájdalom és az elszántság kölcsönhatásának megértése központi jelentőségű a szankciók sikeres és humánus alkalmazásához.
E két kulcsfontosságú változóra, valamint arra figyelve, hogy ezek hogyan változnak a szankciórendszer során, a politikai döntéshozók pontosan meg tudják határozni, hogy a diplomáciai beavatkozás mikor lehet sikeres, illetve mikor van szükség eszkalációra. Az Irán és Irak elleni szankciók tanulságaira összpontosítva Nephew gyakorlati útmutatást nyújt a politikai döntéshozóknak arra vonatkozóan, hogyan mérjék a fájdalmat és a határozottságot, és hogyan reagáljanak azokra az erős és sikeres szankciórendszerek szolgálatában.
