Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
On the Minimum Induced Drag of Wings -Or- Thinking Outside the Box
A légellenállás típusai közül az indukált légellenállás a szárnyak felhajtóerejének kialakulásához és létrehozásához kapcsolódik.
Az indukált légellenállást közvetlenül az a fesztávolsági terhelés határozza meg, amellyel a repülőgép repül. Az általunk használt, az indukált légellenállás kiszámítására és előrejelzésére szolgáló eszközöket Ludwig Prandtl alkotta meg 1903-ban.
Egy évtizeddel azután, hogy Prandtl megalkotta az indukált légellenállás kiszámítására szolgáló eszközt, Prandtl és tanítványai optimalizálták a problémát, hogy megoldják a minimális indukált légellenállást egy adott fesztávolságú szárnyra, amit 1920-ban formalizáltak és írtak le. Ezt a megoldást ma is széles körben idézik a tankönyvekben. Prandtl nem állt meg ennél az első megoldásnál, és 1932-ben egy drámaian eltérő megoldáshoz jutott.
Ennek az 1932-es megoldásnak a későbbi továbbfejlesztése egyszerre több repüléstervezési nehézséget is megoldott, többek között a maximális teljesítményt, a minimális szerkezetet, a vezérlés miatti minimális légellenállási veszteséget és a függőleges farok nélküli kedvezőtlen görbülés megoldását. Ez az előadás a Prandtl-féle megoldást, valamint a Horten, Jones, Kline, Viswanathan és Whitcomb által végzett finomításokat sorolja fel.
