Olvasói vélemények
Összegzés:Loic Wacquant „A szegények megbüntetése” című könyve a jóléti és büntetőpolitikák közötti kapcsolat részletes vizsgálata a neoliberalizmus kontextusában. Wacquant amellett érvel, hogy a börtönbüntetések számának növekedése a jóléti rendszerek leépítésére adott válasz, amely a marginalizált népességeket célozza meg, és az állami ideológiák képmutatását tükrözi. A könyv kvalitatív és kvantitatív adatokat egyaránt felhasznál tézisének illusztrálására.
Előnyök:⬤ Elgondolkodtató elemzés, amely összekapcsolja a jólétet és a bebörtönzést.
⬤ Mesteri nyelvhasználat és kiterjesztett metaforák.
⬤ Átfogó képet nyújt a neoliberális államberendezkedésről és annak a szegényekre gyakorolt hatásairól.
⬤ Statisztikákban és esettanulmányokban gazdag, meggyőző érvek.
⬤ Kiemelten ajánlott mindazoknak, akiket érdekel a kormányzat, a szociológia és a kritikai elmélet.
Hátrányok:⬤ Sűrű és kihívásokkal teli nyelvezet, amely egyes olvasók számára elérhetetlen lehet.
⬤ A tudományos szakzsargon időnkénti használata akadályozhatja a megértést.
⬤ Néhány adat elavultnak tűnhet, tekintettel a könyv 200-as megjelenésére
(15 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Punishing the Poor: The Neoliberal Government of Social Insecurity
Könyv tartalma:
Az Egyesült Államok büntetőpolitikájának a polgárjogi mozgalom csúcspontját követő büntetőjogi fordulata nem a növekvő bűnügyi bizonytalanságra, hanem a társadalmi bizonytalanságra reagál, amelyet a bérmunka széttöredezése és az etnikai-faji hierarchia felbomlása idézett elő. Ez az állam szélesebb körű rekonstrukciójának része, amely az erkölcsi behaviorizmus filozófiája alapján a korlátozó „workfare” és az expanzív „prisonfare” házasságát köti össze. A szegénység büntetésének e paternalista programja a gazdasági dereguláció által okozott városi zavarokat kívánja megfékezni, és a posztindusztriális proletariátusra bizonytalan foglalkoztatást akar rákényszeríteni. A polgári erkölcs színházát is felépíti, amelynek színpadán a politikai elit megrendezheti a deviáns figurák - a tizenéves „jóléti anya”, a gettóban élő „utcai bűnöző” és a kóborló „szexuális ragadozó” - nyilvános szidalmazását, és megszüntetheti azt a legitimációs deficitet, amelyet akkor szenvednek el, amikor elvetik a szociális és gazdasági védelem bevett kormányzati küldetését. Azáltal, hogy a jóléti és a büntető igazságszolgáltatás fejlődését egyetlen elemzési keretbe foglalja, amely a közpolitika instrumentális és kommunikációs mozzanataira egyaránt odafigyel, a Punishing the Poor (A szegények megbüntetése) megmutatja, hogy a börtön nem pusztán a bűnüldözés technikai eszköze, hanem alapvető politikai intézmény.
És kiderül, hogy a neoliberalizmusnak nevezett felülről jövő kapitalista forradalom nem a "kis kormányzat" megjelenését, hanem egy túlburjánzó és tolakodó büntetőállam kiépítését jelenti, amely mélyen sérti a demokratikus polgárság eszméit.
Látogasson el a szerző honlapjára.
