Értékelés:
A könyv leleplezi a kiszolgáltatott személyek kizsákmányolását az állami szervek és a magánvállalatok által, amelyek a profitot a jólét elé helyezik. Rávilágít arra, hogy a nevelt gyermekek és az idősek hogyan kerülnek célkeresztbe anyagi haszonszerzés céljából, és feltárja a jóléti rendszerben tapasztalható rendszerszintű korrupciót és visszaéléseket.
Előnyök:A könyv rendkívül informatív, mély betekintést nyújt a kiszolgáltatott népességcsoportok kormányzati és vállalati kizsákmányolásába. Az olvasók szemet nyitónak találják a tartalmat, és arra ösztönzi őket, hogy kritikusan gondolkodjanak a jóléti rendszerről. A könyv arról nevezetes, hogy könnyen olvasható és magával ragadó, és jelentős mennyiségű, jól dokumentált bizonyítékkal illusztrálja a szerző mondanivalóját. Számos kritika hangsúlyozza a könyv fontosságát és azt, hogy e kérdések széles körű tudatosítása sürgős.
Hátrányok:A kritikusok rámutatnak az írásmóddal kapcsolatos problémákra, többek között a túlzott ismétlésekre és a tömörség hiányára, ami az olvasó elfáradásához vezethet. Egyesek szerint az elemzés gyenge, a javasolt megoldások pedig minimálisak vagy irreálisak. A könyvet érzelmileg megterhelőnek és felkavarónak írják le, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog. Emellett egyes kritikusok csalódottságuknak adnak hangot amiatt, hogy a szerző nem tesz közvetlen lépéseket a kizsákmányolásban részt vevő vállalati szereplőkkel szemben.
(25 olvasói vélemény alapján)
The Poverty Industry: The Exploitation of America's Most Vulnerable Citizens
A megdöbbentő igazság arról, hogy az állami kormányok és magánipari partnereik hogyan profitálnak a hátrányos helyzetű amerikaiak támogatására szolgáló szociális programokból
A kormányzati segélyek nem mindig oda mennek, ahová kellene. A nevelőszülői ügynökségek vállalatokkal szövetkezve elveszik a rokkantsági és túlélő hozzátartozói juttatásokat a bántalmazott és elhanyagolt gyermekektől. Az államok és bevételi tanácsadóik látszatsémákat használnak arra, hogy a gyermekeknek és szegényeknek szánt Medicaid-alapokat az általános állami kasszákba csúsztassák. A nevelt gyermekek és a segélyezett családok gyermektartásdíját állami bevétellé alakítják át. A szegényipar pedig folyamatosan terjeszkedik, és olyan idősotthonokat és fiatalkorúak fogvatartási központjait hagyja ránk, amelyek a költségek csökkentése és a profit maximalizálása érdekében nyugtatóztatják a lakókat, az önkormányzatok megvásárolják az idősotthonokat, hogy elvegyék a létesítmények szövetségi támogatását, miközben az idősek rossz ellátásban sínylődnek, a megyék pedig cégeket bérelnek fel, hogy a modern kori adósok börtöneiben további pénzeket gyűjtsenek a szegényekből.
Daniel L. Hatcher A szegénység ipara című könyvében bemutatja, hogy az állami kormányok és magánipari partnereik hogyan profitálnak a szociális biztonsági hálóból, és hogyan teszik Amerika legkiszolgáltatottabb népességét bevételi forrássá. A szegénységipar milliárdokat lop el szövetségi segélyekből és más pénzeszközökből az elszegényedett családoktól, a bántalmazott és elhanyagolt gyermekektől, valamint a fogyatékkal élő és idős szegényektől. Miközben a politikai szakértők a politikai spektrum minden szegmensében arról vitatkoznak, hogyan lehetne a legjobban felépíteni a kormányzati segélyprogramokat, a színfalak mögött a biztonsági háló masszív kiszipolyozása zajlik. A hatalommal való visszaélésekkel szemben Hatcher olyan reformok útitervét kínálja, amelyekkel a humánszolgáltatási ügynökségek gyakorlatát a rendeltetésükhöz igazíthatjuk, és megakadályozhatjuk az adófizetők pénzével való visszaélést.
Mivel minden korábbinál több amerikai folyamodik munkanélküli segélyért, elengedhetetlen, hogy orvosoljuk azokat az aljas gyakorlatokat, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy megkapják az őket megillető teljes állami támogatást. A Szegénységipar megmutatja nekünk az utat, amelyen helyrehozhatjuk ezt a rendszerszintű egyenlőtlenséget, hogy a kormányzati támogatás valóban eljusson a rászorulókhoz.
