Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Structuring Poverty in the Windy City: Autonomy, Virtue, and Isolation in Post-Fire Chicago
Az 1871. októberi nagy chicagói tűzvész 2600 hektárt pusztított el, és tízezreket hagyott fedél, élelem, tüzelőanyag és ruházat nélkül. A polgármester a tűzvész után a Chicagói Segélyezési és Támogatási Társaság (Chicago Relief and Aid Society) kereskedelmi elitjére bízta a segélyezési feladatokat. Ez, ahogy Joel E. Black provokatív tanulmánya mutatja, kritikus döntés volt - olyan döntés, amely biztosította, hogy Chicago fizikai újjáépítése a város szegényeinek hasonlóan ambiciózus újjáépítésével párosuljon, mivel a reformerek, társadalomtudósok és újságírók nekiláttak, hogy értelmezzék és meghatározzák Chicago munkanélküli, kóborló és vándorló lakosságát. Ennek az erőfeszítésnek az eredménye a szegénységen alapuló társadalmi és kvázi-kormányzati hatalom új formája lett - a politikai és jogi elméletek és gyakorlatok hálója, amely a szegények körülményeiben gyökerezik. Ez a hatalom a Szeles város szegénységének strukturálása című könyv témája.
A chicagói tűzvész utáni évtizedekben a Segélyszervezet által megkezdett folyamat kifelé terjedt - a munkanélküli férfiaktól a munkásnőkön át a déli afroamerikai bevándorlókig, akiket mind a szegénység meghatározott és meghatározta. A helyi újságokra, folyóiratokra, bizottságokra, valamint a chicagói archívumokból származó jogi döntésekre és dokumentumokra támaszkodva Black a szegénység struktúráiba szorult "csavargók", szexmunkások és migránsok történeteit meséli el.
Azt a jogi és társadalmi rendet is leírja, amely arra kényszeríti őket, hogy megreformálják magukat ennek a rendnek a szigorával szemben. Miközben feltárja az elszegényedettek központi szerepét a jogrend kialakításában, Black könyve hangsúlyozza a társadalmi eszmék hatását a jogi gondolkodásra, ami a New Deal politikájában és még napjainkban is a szegénység és a szociális mérnöki munka politikájában tükröződik.