Értékelés:
Henry Conklin „A szegénység völgyén át” című könyve lebilincselő memoár, amely a 19. századi vidéki New York-i életet mutatja be, különösen a szegénység és a családi dinamika szemszögéből. Bár a Conklin család leszármazottai számára talán inkább a Conklin család leszármazottai számára lehet érdekes olvasmány, a lebilincselő történetmesélés és a nehézségek és a rugalmasság szemléletes leírása mindenki számára érdekes olvasmánnyá teszi, akit érdekelnek a történelmi tapasztalatok.
Előnyök:⬤ Magával ragadó történetmesélés
⬤ gazdag részletesség az 1800-as évekbeli életről
⬤ a család, a szegénység és a rugalmasság témáival való kapcsolat
⬤ olyan egyedi nézőpontot nyújt, amelyről nem gyakran olvashatunk történelmi beszámolókban
⬤ élvezetes mind a szerző leszármazottai, mind az általános olvasók számára
⬤ mélyen megbecsüli az élet egyszerűbb dolgait.
⬤ Elsősorban a Conklin családhoz családi szálakkal kötődők számára lehet vonzó
⬤ esetlegesen érdektelen lehet azon olvasók számára, akik jellemzően nem szeretik a történelmi elbeszéléseket
⬤ egyesek számára a leírt életmód túl idegen vagy szélsőséges lehet a modern élethez képest.
(5 olvasói vélemény alapján)
Through Poverty's Vale: A Hardscrabble Boyhood in Upstate New York, 1832-1862
Henry Conklin 1891-92 telén egy magányos adirondacki faházban írta meg teljes terjedelmű visszaemlékezését, amelyben elmeséli életének első tizenhárom évét egy Schoharie megyei farmon, fiatal férfikorát Herkimer megyében és a polgárháborús szolgálatát.
A történet egy nehéz, szűkös életről szól, a kieső földeken való gazdálkodásról és a szükséges élelemért és ruházatért folytatott mindennapos küzdelemről. Conklin mégis azt állítja, hogy ezek az évek voltak a legboldogabbak, amelyeket ismert. A Conklin család összetartó, szeretetteljes és önellátó volt. Házukat maguk építették, ruháikat maguk készítették, és élelmük nagy részét maguk termelték. Mindenki kivette a részét a családi csoport javaiból. A családi élet e szemléletes ábrázolásában olyan hétköznapi eseményekről olvashatunk, amelyek ma már ismeretlenek számunkra - szövetszövés, vajkeverés, zsindelykészítés, tűzgyújtás kovakővel és acéllal, csapdák állítása -, valamint a tizenkilencedik század technológiájáról.
Henry Conklin éleslátással, alázattal, a távolság és az idő által nyert perspektívával olyan drámai és megindító elbeszélést ad, amelyben mélyen benne vagyunk. Történetének elmesélésével Conklin nemcsak a múltat éli újra, hanem megmenti életének eseményeit, élményeit és személyeit a feledéstől, és hozzájárul a kisváros előtti Amerika vidéki hátországáról szóló történelmi ismereteinkhez.
Conklin visszaemlékezését fia, majd unokája, Roy Conklin őrizte meg, aki Wendell Tripp figyelmét felhívta rá. A szöveget számos metszet egészíti ki, és a szerkesztő számos olyan hivatkozáshoz lábjegyzeteket fűzött, amelyek a mai olvasó számára nem lehetnek egyértelműek.