A szelek gyöngye

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Pearl of the Winds

Könyv tartalma:

Egy mítosz évszázadokig, talán örökké tart. Ezernyi mesét szülhet, de lényegében ugyanaz marad. A sokszor elmesélt mítosz a fiatal lányról, aki félelmében elutasítja szerelmét, majd a világűrön keresztül keresi őt, újra és újra újra visszatér a világban és az évszázadok során.

Így van ez ezzel a mesével is. Gyökerében ugyanaz a mese, mint a korábbi Kate-gyöngy történetekben, A fekete tintás gyöngyben és annak előzményében, A tengerek gyöngyének utazásában, valamint a későbbi, a tenger által elmesélt történetben, A Helix gyöngyében. De ezúttal más szemszögből - a mi hívószavunk a múló, röpködő, lélegző levegő, a lélek, a lobogó pillangó-pszüché.

Sőt, a stílus is ugyanaz. Ismét találunk - de nem kell pontosan azonosítani - bőséges irodalmi utalásokat (ezt a folyamatot részletesebben a Hallgass ide: Az idézőjelek meghökkentő fel- és lejtése című írásomban vizsgálom meg); a legtöbb csak utalás, de a dupla idézőjelben álló részek közvetlen idézetek; más versek és hasonlók Kate saját képzeletéből származnak, amelyet itt földi beszélgetőpartnere, Ruth közvetít.

Mint Ruth, ezeket az utalásokat inkább elkerülhetetlennek találtam, mintsem szándékos, tudatos választásból eredőnek. Némelyikük régen, kívülről tanult szövegekből úszott fel a kvéker iskolámban, mások az ókori világ irodalmából és mitológiájából, egyetemi tanulmányaimból, mindenekelőtt Homéroszból, a költők költőjéből, aki újra és újra visszatér. Talán neki is - itt is, mint egész életünkben, levegőben született metaforák bukkannak elő elméjének hangzó léghullámaiból.

A történet álomból - vagyis az alvás és az ébrenlét közötti mágikus térből - való eredete azt jelenti, hogy egyes epizódok megfoghatatlanok. Számomra is. Csak annyit mondhatok, hogy úgy írtam meg őket, ahogyan (számomra váratlan és keresetlen) álmodási módjukban hallottam és éreztem őket. Úgy találtam, hogy nem volt más választásom, mint hogy másnap leírjam őket, olyan pontosan, ahogy csak tudtam, abban a hitben, hogy a jelentés ott van, szándékosan. Talán önök jobban felismerik, mint én.

Amíg le nem írtam, nem felejtettem el. De amikor már ott volt a lapon, semmi másra nem emlékeztem, csak az egész történetre, és mindenekelőtt az érzésre. Azt javaslom, hogy a költészethez vagy az eposzhoz hasonlóan talán ön is így szeretné olvasni - az átfogó témák és az érzés - és a hangzás - miatt, nem pedig örökké a szó szerinti részleteken aggódva.

A könyv három varázslatos nap alatt íródott egy tengeri utazáson, a felhők, a napfelkelte és a naplemente varázslatát szemlélve, az álom köztes, misztikus, köztes, liminális helyének idején. Azóta apróbb átdolgozásokkal és magyarázatokkal egészítettem ki, de az alaptörténet változatlan.

Kétségtelen, hogy még mindig vannak (én is csak ember vagyok) "elírások" és pontatlanságok: különben is, ki tud ebben az emberi világban megegyezni a legjobb stílusban? Örülnék azonban, ha megjegyeznék, hogy az első látásra helytelen helyesírási, nyelvtani vagy írásjel-helyesírási hibák egy része, remélhetőleg az összes, valamint a szokatlan szavak elszórt előfordulása nem gépelési hiba, hanem a hangzás és a ritmus kedvéért van ott, ami lényeges jellemzője ennek az álomszerű elbeszélésnek.

Prózaként van megfogalmazva, és amíg nem olvastam fel hangosan, talán így is írtam le, és hagytam, hogy a számítógépem kezelje. De valójában azt gyanítom, hogy a gondolkodás nélküli tudatalattim, az érzés-képzeletem mindvégig jobban tudta, és máris pulzáló-verő szárnyas szavakba repítette a szöveget.

Azt hiszem, ha önök is hangosan olvassák, és megállnak, hogy érezzék a hangzó szavakat és a ritmust, önök is elgondolkodhatnak azon, hogy sok minden inkább költészet, mint próza, és mint minden vers, visszhangos és ismétlésekkel átszőtt (valójában ezt végig tudnom kellett volna, mert ugyanezt találtam a korábbi Kate-Pearl-történeteknél is; talán, gondolják, a költészetnél minden alkalommal újra és újra fel kell fedezni? )

Szóval, ha kétségeid vannak, gondolj erre leginkább úgy, mint egyfajta költészetre, és ha leszel olyan kedves, mondd el hangosan.