A szellem, a törvény és az egyház: Rudolph Sohm kritikái

Eredeti címe:

Spirit, Law, and the Church: Critiques of Rudolph Sohm

Könyv tartalma:

Mi a "szervezet" helye az egyházban? Milyen mértékben kell az egyháznak "szervezettnek" lennie? Alapjában véve ezzel a kérdéssel foglalkozott a híres lutheránus jogtudós és egyháztörténész, Rudolph Sohm (1841-1917). Következtetése radikális volt: a szervezettség az egyház mint lelki testület számára anatéma, és csak a világi élet szükségleteinek engedményeként tűrhető.

Bár ez a következtetés radikálisnak hangzik, a gyakorlatban valójában ez a felekezeti keret alapállása, ahogyan azt napjainkban tapasztaljuk. A felekezetiség a külső szerveződést közömbös kérdésként kezeli, így tetszőleges számú lehetőség áll rendelkezésre, amelyek mindegyike egyformán legitim. Ennek a közömbösségnek az indoklása abban a felfogásban rejlik, hogy minden egyes keresztény egyén a tekintély forrása az egyházban, amelynek keretei a beleegyezéstől és a választástól függnek. Nem az a kérdés, hogy mit mond erről Isten, hanem az, hogy mit mond az ember. Mert ha másként gondolkodunk, az azt jelenti, hogy ráerőltetjük akaratunkat, választásunkat, és ezt a modern ember nem tűri.

Sohm és a modernek a kiindulóponton találkoznak: az egyház a külső, külső rend szempontjából az ember döntésének terméke, nem pedig Isten parancsa. A könyvben szereplő két szerző másként vélekedik. Adolph Harnack (1851-1930), kiváló egyháztörténész azt állította, hogy az egyház korán kialakított egy szervezeti struktúrát, mégpedig az Urának és Megváltójának, Jézus Krisztusnak való engedelmességből. A szervezet és a törvény valóban lelki értékek, nem csupán földi konstrukciók. Josef Bohatec (1876-1954) hasonlóan érvelt amellett, hogy Kálvin János ellenállása a lutheránus közömbösséggel szemben a szervezeti és jogi kérdésekben az Isten Igéjének való engedelmesség volt. Álláspontjaikat itt saját szavaikkal ismertetjük.

A kérdés minden, csak nem akadémikus. A látható egyházról szóló helyes tanítás az előfeltétele a keresztény kultúra és politika helyreállításának, sőt Krisztus országának földi kiterjesztésének. A közömbösség ebben a kérdésben valójában rendkívül veszélyes, mert elárulja Krisztus uralmát. A bemutatott érvek együttesen arra a megkerülhetetlen következtetésre vezetnek, hogy Sohm egyház- és jogfelfogása megnyomorítja a helyes ekkleziológiát. Segítséget és vigaszt nyújtanak ahhoz a felfogáshoz, hogy a látható, szervezett egyház a probléma, holott valójában ez a megoldás.