A személyiség és a kollégiumi környezethez való alkalmazkodás

Eredeti címe:

Personality and Adjustment to The Hostel Environment

Könyv tartalma:

ABSZTRAKT Az alkalmazkodás olyan folyamat, amelynek során az élő szervezet fenntartja az egyensúlyt szükségletei és a körülmények között. Ez tehát a személy szükségletei, tevékenységei és erőforrásai, valamint a környezetének állapota közötti harmónia állapota (Boring, 1948).

Összességében az egyén és a környezet közötti harmonikus kapcsolat. Az ember alkalmazkodási folyamatában két tényező, nevezetesen az egyéni tényezők és a környezeti tényezők együttesen működnek. Az egyéni tényezők a személyiségével foglalkoznak és az alkalmazkodásban működnek.

Allport (1961) a személyiséget úgy határozta meg, mint azoknak a pszichofizikai rendszereknek a dinamikus szerveződését az egyénben, amelyek meghatározzák a környezethez való egyedi alkalmazkodását. Eysenck (1978) a személyiséget a személy jellemének, temperamentumának, intellektusának és fizikumának többé-kevésbé stabil és tartós szerveződéseként határozta meg, amely meghatározza a környezethez való egyedi alkalmazkodását.

Jelen tanulmány célja a kollégiumi hallgatók személyiségének és alkalmazkodásának vizsgálata. Ez tehát a harmonikus kapcsolat mértéke, amelyet a saját igények és a változó helyzetek közötti egyensúly megteremtése során tartanak fenn a szállón. Az alkalmazkodás számos személyiség- és környezeti tényezővel együtt testesül meg.

A vizsgálatba bevont személyiségtényezők az önsajnálat, a magány, az érzelmesség, az egészség, a tanulmányi és a szociális alkalmazkodás. A környezeti tényezők a szoba, a WC, az étel és az étkező, a kollégiumi társak és a személyzet.