A szerelemnek nem kell ok: Michael Callen élete és zenéje

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik a 'Love Don't Need a Reason: The Life & Music of Michael Callen' című, jól kutatott és szépen megírt életrajz, amely a meleg közösség és az AIDS-aktivizmus kiemelkedő alakjának, Michael Callennek az életét, zenéjét és aktivizmusát mutatja be. A kritikusok nagyra értékelik a szívből jövő történetmesélést és a szerző elkötelezettségét Callen örökségének felszínre hozásában. Néhányan azonban kritizálják a tartalomjegyzék hiányát, ami pénzügyi döntés volt.

A könyv jól megírt, alaposan kutatott, és Michael Callen zenész és AIDS-aktivista életének mély megértését nyújtja. Szívhez szólónak, inspirálónak és fontosnak írják le mind az LMBTQIA+ közösség, mind a szélesebb közönség számára. A kritikusok elismerően nyilatkoznak a szerző elkötelezettségéről és Callen történetének érzelmi hatásáról.

A legfőbb kritika a tartalomjegyzék elhagyása volt, amit egyes olvasók a könyv hiányosságának tartottak, és az új szerzők pénzügyi nehézségeinek tulajdonítottak.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Love Don't Need a Reason: The Life & Music of Michael Callen

Könyv tartalma:

1993. április 25-én Michael Callen az amerikai Capitolium előtt felállított színpadról szemlélte a tömeget: becslések szerint egymillió ember vonult végig a National Mall-on, a queer politikai szolidaritás legnagyobb nyilvános demonstrációján a történelem során. "Micsoda látvány" - mondta a tömegnek, miközben a hangszórókon keresztül visszhangzott a komoly középnyugati hangja. "Szemet gyönyörködtető látvány vagytok. Melegnek lenni a legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam, és nem érdekel, ki tud róla". Ezután belekezdett a "Love Don't Need a Reason", a Marsha Malamet és a néhai Peter Allen által írt AIDS-himnusz gyönyörű előadásába. Amikor Callen befejezte az éneklést, az emberek felálltak, és az "I Love You" ismert amerikai jelnyelvi szimbólumát villogtatták. Mert tudták, hogy a dal érzelmei igazak Callenre, aki nemrég jelentette be, hogy visszavonul a zenétől és az aktivizmustól, miután több mint egy évtizeden át élt azzal, amit akkoriban "teljesen kifejlett AIDS-nek" neveztek. A washingtoni menetelés után Callen visszatért nemrég választott nyugati parti otthonába, Los Angelesbe. Az ezt követő hónapokban egészségi állapota rohamosan romlott, és 1993. december 27-én Callen AIDS-szel összefüggő tüdő Kaposi-szarkómában halt meg. A Love Don't Need a Reason Callen legfontosabb és legmaradandóbb örökségére, a zenéjére összpontosít. Michael Callen tanúja volt a melegfelszabadítás elfeledett utolsó éveinek, és az AIDS-válság első éveinek egyik fő alakja, aki ezeket az élményeket dalban örökítette meg.

Közösségi szervező, aktivista, író és az AIDS-önérvényesítő mozgalom megalkotója, aki szó szerint megváltoztatta a szexuális életünket a járvány idején, amikor 1983-ban társszerzője volt az egyik első biztonságos szexre vonatkozó útmutatónak. Tehetséges énekes, dalszerző és előadóművész, aki meleg zenét is készített melegeknek, és a zenét az AIDS-betegek felvilágosítására és megerősítésére használta. Ha újra meghallgatjuk a zenéjét, meghallhatjuk az amerikai családok változó dinamikáját, a férfiasságról alkotott változó elképzeléseket, a melegek városi migrációját, a melegfelszabadítás szexuális politikáját és a HIV/AIDS-aktivizmust. Matthew J. Jones kiterjedt archív anyagok és Callen barátaival, családjával és zenésztársaival készített újonnan készített oral history interjúk segítségével újra bemutatja Callent az LMBTQIA+ zene történetében, és Callen zenéjét fontos aktivista munkájának középpontjába helyezi. Matthew J. Jones zenetudós és kultúrkritikus. A vidéki Észak-Georgia első generációs főiskolai hallgatója 2014-ben doktorált kritikai és összehasonlító tanulmányokból a Virginiai Egyetemen. Munkái az LMBTQIA+ kultúra, a zene, a média és az aktivizmus közötti kapcsolatokat vizsgálják, és megjelentek a The Journal of the Society for American Music, a The Journal of Popular Music Studies, a Women and Music és az Oxford Handbook of Music and Queerness című folyóiratokban.

2017-ben elnyerte az ASCAP Deems Taylor/ Virgil Thompson koncertzenei kritikáért járó díját a "Enough of Being Basely Tearful: 'Glitter and Be Gay' and the Camp Politics of Queer Resistance" című esszéjéért. Jelenleg a Popular Music-Making During the AIDS Crisis: 1981-1996 (Routledge, megjelenés előtt) című könyvén dolgozik.