Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a romantikus költészet provokatív és leleményes vizsgálatát mutatja be, azt állítva, hogy az olyan költők, mint Wordsworth és Keats, elmulasztották a lehetőséget, hogy jelentős valós jelenségekkel, különösen az ipari forradalom társadalmi-gazdasági hatásaival foglalkozzanak. A szerző, Anahid Nersessian kritikával illeti ezeket a költőket bizonyos témák kerülése miatt, munkásságukat a költészet „szerencsétlenkedő formájának” nevezve. A szöveg különböző filozófiai nézőpontokra támaszkodik, többek között William Morris és Jorge Luis Borges nézőpontjára, hogy rávilágítson a költészet korlátaira a valódi változás megvalósításában.
Előnyök:A könyv friss és intellektuális perspektívát kínál a romantikus költészetre, megkérdőjelezve a hagyományos értelmezéseket. Arra ösztönzi az olvasót, hogy kritikusan gondolkodjon a költészet társadalmi kérdésekkel kapcsolatos szerepéről. A szerző meglátásai elgondolkodtatóak, és arra inspirálhatják az írókat és költőket, hogy új témákat fedezzenek fel műveikben.
Hátrányok:Az érvek egyes olvasók számára túlságosan sűrűnek vagy ezoterikusnak tűnhetnek, és esetleg elidegeníthetik az irodalomelméletben nem mélyen járatosakat. Az elszalasztott lehetőségek hangsúlyozása csalódottságot okozhat, mivel az olvasók elkeserítőnek találhatják a tisztelt költők kritikáját. Emellett az állítások terjedelme (a költészet hiányosságainak összekapcsolása szélesebb társadalmi kérdésekkel) túlzónak vagy leegyszerűsítőnek tűnhet.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Calamity Form: On Poetry and Social Life
Könyv tartalma:
A romantika egybeesett két jelentős történelmi fejleménnyel: az ipari forradalommal, és ezzel együtt a Földhöz, annak lakóihoz és éghajlatához való viszonyunkban bekövetkezett fordulópontokkal. A marxizmusra és a tudományfilozófiára támaszkodva A szerencsétlenség formája új megvilágításba helyezi a romantikus költészetet, azonosítva számos retorikai trópust, amelyet az írók arra használtak, hogy aláhúzzák, hogy éppen az iparosodás felé való elmozdulásunk értelmét nem tudják értelmezni.
Anahid Nersessian Friedrich H lderlin, William Wordsworth, John Keats és mások műveit vizsgálja, és azt állítja, hogy ahogy az ipar emberi és ökológiai költségei nyilvánvalóvá váltak, a romantikus költészet formai stratégiákat alkalmazott - köztük a parataxist, az elemek egymás mellé helyezését a posztindusztriális disszonanciára utaló módon, és az aposztrófot, amely itt a hiányzó vagy eltűnő természeti környezethez szól -, amikor megpróbálta elbeszélni a kapitalizmus csapásait, de nem sikerült. Ezek a trópusok azt tükrözik, hogy a romantikus szerzők hogyan fogták fel zavarodottságukat, és hogyan alakították át azt poétikává: a költészet írásának, olvasásának és megértésének elméletévé, mint kiemelkedően kritikus aktussá.
Nersessian mindvégig szembeszáll azokkal a legújabb kori kísérletekkel, amelyek az irodalmat a történelmi vagy tudományos adatokkal egyenrangú információforrásnak tekintik, ehelyett a költői tudás redukálhatatlansága mellett érvel. Feltárva azt, hogy ezek a romantikus művek milyen módon tartoznak korukhoz, de nem arról szólnak, A balszerencse formája végül leleplezi a költészet és a tőke kapcsolatának természetét - és a tőke azon képességét, hogy elrejtse, hogyan működik.
