A szeretet metafizikai alapjai

Olvasói vélemények

Anthony Flood „A szeretet metafizikai alapjai” című könyve Aquinói Tamás tanításaira támaszkodva vizsgálja az önszeretet és a mások szeretetére való képesség közötti alapvető kapcsolatot. Az emberiség és a szeretet kapcsolati tulajdonságait hangsúlyozza, a széles közönség számára is hozzáférhetővé téve az összetett filozófiai gondolatokat.

A könyv szemet gyönyörködtető és megvilágosító, Aquinói bölcsességén alapuló, alapvető megértést nyújt a szeretetről. Világos és közérthető stílusban íródott, alkalmas mind a laikus olvasók, mind a filozófiai háttérrel rendelkezők számára. Egyéni olvasásra vagy tanulmányi csoportoknak is ajánlott, és a mai társadalomban az emberi kapcsolatok releváns témáival foglalkozik.

A kritikák nem említenek konkrét hátrányokat vagy ellenérveket, ami általánosságban pozitív fogadtatásra utal.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Metaphysical Foundations of Love

Könyv tartalma:

A szerelem metafizikai alapjai: Aquinói Szent Tamás szisztematikusan tárgyalja Aquinói Szent Tamás beszámolóját az egység és az egység, valamint az egység és az Istenben való részesedés metafizikai viszonyáról, mint a szeretet és a barátság természetének kulcsfontosságú strukturáló elemeiről. Aquinói általánosságban a szeretetet minden emberi lény életének forrásaként és csúcspontjaként azonosítja.

A teremtett világban minden Isten teremtő szeretetéből ered, és minden emberi személy végső célja az Istennel való lehető legnagyobb mértékű egyesülés. Aquinói azt állítja, hogy a baráti szeretet teszi lehetővé a legnagyobb egyesülést két személy között; így az Istennel való legnagyobb egyesülés az Istennel való barátság formájában valósul meg. Az emberi lét nagy metafizikai könyvtára mellett a szeretet Aquinói antropológiájának és gyakorlati filozófiájának strukturáló fogalmaként is szolgál.

Az emberi élet nagy részét három alapvető szeretetkapcsolattal jellemzi: az Isten-, az ön- és a felebaráti szeretettel.

Az önszeretet a személyes szubsztanciális egységből fakad. Logikailag megelőzi a felebaráti szeretetet, és mintaként szolgál az utóbbi számára.

Ha valaki helyesen szereti önmagát, akkor másokat is helyesen fog szeretni. Másrészt, ha rendezetlen szeretet révén viszonyul önmagához, akkor nem tud helyesen viszonyulni másokhoz, és nem tud velük mély egységbe kerülni. Sőt, az ember Istenben való metafizikai részvétele miatt az ember csak akkor szereti magát helyesen, ha Istent jobban szereti, mint önmagát.

Így az Isten megfelelő szeretetének elmulasztása azzal jár, hogy képtelen másokhoz teljes mértékben kifejlett szeretettel viszonyulni. Ezzel szemben az Isten iránti szeretet pozicionálja a személyt arra, hogy hiteles szeretettel viszonyuljon másokhoz, és belépjen velük a barátság egységébe. A kötet a személyes szubjektivitás vizsgálatával zárul az előző elemzések fényében.