Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Governing the Fragmented Metropolis: Planning for Regional Sustainability
Napjainkban a nagyvárosi régiók előtt álló kihívások óriásiak: demográfiai változások, elöregedő infrastruktúra, éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás, városi terjeszkedés, területi szegregáció, dzsentrifikáció, oktatás, megfizethető lakhatás, regionális egyenlőség és még sok más. Sajnos a helyi önkormányzatok nem rendelkeznek megfelelő kapacitással ahhoz, hogy választ adjanak a nagyvárosi régiók előtt álló, egymásra épülő problémákra, és a jövőbeni kihívások, például a népességnövekedés és az éghajlatváltozás sem fogja megkönnyíteni a dolgukat.
De lesz-e valaha is hatékonyabb és fenntarthatóbb megközelítés a nagyvárosi régió fejlesztésére? A válasz attól függhet, hogy képesek leszünk-e olyan eszközöket kidolgozni a nagyvárosi régió irányítására, amelyek elősegítik a népsűrűséget, a regionális tömegközlekedési rendszereket, valamint a város és a külvárosok méltányos fejlődését egy olyan földhasználati és tervezési rendszeren belül, amely nagyrészt helyi rendszer. Ha fenntartható régiókat akarunk tervezni, meg kell értenünk és meg kell erősítenünk a meglévő nagyvárosi tervezési rendszereket. Christina D.
Rosan megjegyzi, hogy a politikai döntéshozók és a tudósok régóta egyetértenek abban, hogy nagyvárosi kormányzásra van szükség, de vitatkoznak a legjobb megközelítésről. Azzal érvel, hogy árnyaltabban kell értelmeznünk mind a nagyvárosi fejlesztést, mind a helyi területrendezést.
Több mint kilencven helyi és regionális döntéshozóval készített interjút Portlandben, Denverben és Bostonban, és összehasonlítja az együttműködés és a hatáskörök használatát a különböző nagyvárosi tervezési folyamatokban. A spektrum egyik végén Portland megközelítése áll, amely kihasználja a hatóságait és előírja a helyi területfelhasználást; a másik végén pedig Bostoné, amely kapacitásépítést és pénzügyi ösztönzőket kínál az önkéntes együttműködés reményében.
Rosan azt állítja, hogy a legtöbb régió valahol a kettő között helyezkedik el, és csak a helyi területrendezés és a nagyvárosi kormányzás jelenlegi hibrid rendszerének megértésével leszünk képesek kritikusan elgondolkodni azon, hogy milyen politikai megállapodások és eszközök szükségesek a környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható nagyvárosi régiók fejlődésének támogatásához.
