Eredeti címe:
The Great Redan at Sebastopol: The Most Victoria Crosses Awarded for a Single Action
Könyv tartalma:
1855. június 18-án, a waterlooi csata 40. évfordulóján a brit rohamcsapatok kivonultak a krími Szevasztopol előtti lövészárkokból, és megtámadták a Nagy Redán néven ismert félelmetes orosz bástyát. Az orosz védők olyan gyilkos tűz alá vették őket, hogy a támadás megfeneklett, és a britek végül kénytelenek voltak visszavonulni. Eközben több mint 1000 bajtársukat hagyták meghalni a nyílt terepen, kiszolgáltatva az ellenséges mesterlövészeknek.
Szevasztopol ostroma során alakult ki először a lövészárok-háború. A szerző szemtanúk beszámolóit és eddig kiadatlan leveleket felhasználva meséli el, hogyan birkóztak meg a férfiak a szörnyű körülményekkel, miközben a támadásra készültek - valamint a harcok alatti és utáni eseményeket. Az anekdoták között szerepel egy tiszt, akinek az a zseniális ötlete támadt, hogy ágyúgolyókat melegítettek a tábortűzben, és éjszakára bevitték a sátrakba, hogy melegen tartsák őket.
És még több mint száz évig élt!
A mélyreható kutatásairól ismert szerző a Nagy-Redánnal kapcsolatban számos olyan pontot megkérdőjelez, amelyet általában történelmi ténynek tartanak. Nagy Sándor apját idézve, az oroszok voltak azok, akik nem sokkal a Nagy-Redán elleni támadás után először nevezték a briteket "szamarak által vezetett oroszlánok seregének". Több mint 100 éven át számos kiadványban azt állították, hogy a legtöbb Viktória-keresztet egyetlen akcióért az 1879-es zulu háború során Rorke's Drift védelmében végrehajtott akciókért odaítélt tizenegy volt. A szerző azonban feltárja, hogy a Nagy-Redánnál harcoló oroszlánok közül húszan kapták meg részben vagy egészben Nagy-Britannia legmagasabb vitézségi kitüntetését az 1855. június 18-án végrehajtott akcióikért.
A könyv számos harcban elesett férfi életrajzi méltatását tartalmazza, részletesen ismerteti azokat a helyeket, ahol megemlékeznek róluk, és életrajzokat közöl a húsz Viktória-keresztesre vonatkozó minden aktuális információval.
