A szfinx eredete: a fáraó előtti civilizáció égi őre

Olvasói vélemények

Schoch professzor és Robert Bauval „A szfinx eredete” című könyve átfogó és elgondolkodtató feltárást nyújt a gízai Nagy Szfinxről, és a szfinx ősi eredetéről szóló elméleteivel megkérdőjelezi a hagyományos egyiptológiát. A szerzők szilárd geológiai bizonyítékokat és széleskörű kutatásokat mutatnak be állításaik alátámasztására, aminek eredményeképpen egy jól felépített, az általános olvasók számára is érthető elbeszélést kapunk.

A könyv jól megírt, alapos, és szilárd, tényeken alapuló elméleteket mutat be, amelyek egyszerre éleslátóak és meggyőzőek. A laikusok számára is érthető, ugyanakkor módszertani megközelítést alkalmaz. A szerzők hozzáértőek és sikeresen kérdőjelezik meg a mainstream narratívákat átfogó kutatásokkal. A függelékek használata lehetővé teszi az összetett témák mélyebb vizsgálatát.

Egyes olvasók a technikai szempontokat ijesztőnek találják, és úgy érzik, hogy a könyv időnként kissé száraz lehet. A hivatkozások rendszerezésével kapcsolatban vannak kritikák, mivel egyes olvasók úgy vélik, hogy túl sok az idézet, ami megnehezíti a könyv követését. Néhány olvasó több vizuális ábrázolást is kívánt az eredeti Szfinxről.

(49 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Origins of the Sphinx: Celestial Guardian of Pre-Pharaonic Civilization

Könyv tartalma:

Új kutatások és bizonyítékok arra, hogy a Szfinx több ezer évvel idősebb, mint korábban gondolták.

- Szembeállítja azt, amit az egyiptológusok állítanak a Szfinxről, a történelmi beszámolókkal és az új kutatásokkal, beleértve a szeizmikus vizsgálatok újraelemzését, valamint Schoch vízzel való időjáráskutatásának és Bauval Orion korrelációs elméletének frissítéseit.

- Megvizsgálja, hogy a szfinx egyidős a Gobekli Tepe-vel, az Oroszlán csillagképhez igazodik, és az egyiptomi Óbirodalom korában faragták újra.

- Kiderül, hogy a szfinxet az ókori Egyiptom tényleges történelmi aranykorában építették, a legendában Zep Tepi néven ismert időszakban.

A világ egyetlen más műemléke sem idézi fel annyira a titokzatosságot, mint a gízai Nagy Szfinx. Több ezer éven át túlélte Egyiptom zord éghajlatát, és még jóval azután is megmarad, hogy a mi civilizációnk már nem létezik. Az ortodox egyiptológia szerint a szfinxet i. e. 2500 körül építették Khafre fáraó emlékére. Ennek a „ténynek” azonban alig vagy egyáltalán nincs alátámasztó bizonyítéka. Mikor épült valójában a Szfinx, és ami a legfontosabb, miért?

Két egyiptológus kívülálló provokatív együttműködésében Robert M. Schoch, Ph. D., és Robert Bauval több évtizedes kutatásaik egyesítésével mutatják be, hogy a szfinx több ezer évvel idősebb a hagyományos egyiptológiai idővonalnál, és egy rég elfeledett, a fáraók előtti civilizáció építette. Megvizsgálják a Szfinx ismert történetét, szembeállítva az egyiptológusok állításait a kiemelkedő történelmi beszámolókkal és az új kutatásokkal, beleértve Schoch geológiai, vízzel való időjáráskutatásának frissítéseit és a szeizmikus vizsgálatok újraelemzését. Bauval Orion-korrelációs elméletére építve megvizsgálják a gízai fennsík műemlékeinek archeoasztronómiai összehangolását, és feltárják, hogy a piramisok és a Szfinx hogyan épültek úgy, hogy az Orion és az Oroszlán csillagképekhez igazodjanak. Elemezve a Gízában egy lényegesen régebbi építési fázisra utaló bizonyítékokat, valamint a Szfinx restaurálását és újrafaragását az Óbirodalom korában, azt állítják, hogy a Szfinxet először egy fejlett, a fáraó előtti civilizáció építette, amely körülbelül 12 000 évvel ezelőtt létezett a Gízai-fennsíkon, egy időben a kifinomult Gobekli Tepe komplexummal.

A szerzők azt vizsgálják, hogy a gízai emlékművek hogyan állítanak emléket a Zep Tepinek, a legendák aranykorának, amelyről itt kiderül, hogy egy tényleges történelmi időszak, nagyjából i. e. 10 500-tól i. e. 9700-ig. Közelebb kerülve a Nagy Szfinx valódi korának és rendeltetésének megértéséhez, Schoch és Bauval bizonyítékot szolgáltatnak egy korai magas civilizációra, amelynek a Nagy Szfinx az utolsó jégkorszak vége előtt tanúja volt.