Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv olyan versek gyűjteménye, amelyek mélyen megérintik az olvasót, és eleven képekkel és érzelmi mélységgel elrepítik a görög Szifnosz szigetére. A verseket egyszerre gyönyörűnek és mélynek írják le, amelyek menekülést és betekintést nyújtanak a költő személyes útjába.
Előnyök:Gazdag képi világ és érzelmi mélység, az olvasók elragadásának képessége, jól megírt és élvezetes olvasmány, erős helyérzetet kelt, egyszerre kínál érzéki élményeket és személyes reflexiókat.
Hátrányok:Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a könyv kicsi és rövid, és esetleg többre vágynak; ezt azonban gyakran inkább jellemzőnek, mint hátránynak tekintik.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Light on Sifnos
Könyv tartalma:
A 2020-as Blue Light Press költészeti díj nyertese.
Barbara Quick költő és író leginkább a nemzetközileg is bestseller Vivaldi szüzei című regény szerzőjeként ismert, amelyet tucatnyi nyelvre fordítottak le. Első regénye, az Északi perem elnyerte a Discover: Great New Writers díjat. Negyedik regénye, a What Disappears 2022-ben jelenik meg a Regal House kiadónál. Barbara néhány versét Garrison Keillor rögzítette, és szerepelt a The Writer's Almanac című műsorban, valamint ő volt Grace Cavalieri, a Kongresszusi Könyvtár régóta futó műsorának, a "The Poet and the Poem"-nek a kiemelt vendége. Barbara esszéi, versei és könyvkritikái számos folyóiratban jelentek meg, többek között a New York Times Book Review, Newsweek, az Annals of Internal Medicine, a Journal of Humanistic Mathematics, a San Francisco Chronicle, a Canary, a Monterey Poetry Review és más irodalmi folyóiratokban, nyomtatásban és online. Versei megjelentek a következő kiadványokban: These Trees, egy nagy formátumú művészeti könyv, melyet Ruthie Rosauer fotós készített; Fire and Rain: Ecopoetry of California (Lucille Lang Day és Ruth Nolan társszerkesztésében a Scarlet Tanager Books számára); Fog and Light: San Francisco through the Eyes of the Poets Who Live Here (Diane Frank, szerkesztő, Blue Light Press); Pandemic Puzzle Poems (Diane Frank és Prartho Sereno, szerkesztők, Blue Light Press).
Egy kis farmon és szőlőültetvényen él a kaliforniai borvidéken férjével, Wayne Roden szőlősgazdával és a San Franciscó-i Szimfonikusok régi brácsaművészével, és amikor csak teheti, brazil táncórákra jár.
Barbara Quick nemzetközi hírű regényíró, és képességei itt is megmutatkoznak: a karaktereket elhisszük, a hangulatot átéljük, a belső gondolatokat pedig elmélyítjük a megfigyelésben. Minden verse egy kis történet, személyiséggel és céllal - sorok, amelyek selyemként áramlanak, és minden hangon pontosan tartják a szavakat. Quick egy szigetet ad nekünk, ahová bármikor elmehetünk, ha szeretnénk magunkévá tenni a szépséget, és megpihenni a hibátlan írás társaságában. A költészetnek jó oka van ma ünnepelni.
- Grace Cavalieri, Maryland költője.
"Dicsérjétek a vándorok bölcsességét, / akik megcsókolják a földet, és végre / hazatérnek" - mondja Barbara Quick a Szifnosi fény utolsó versében, és az olvasó elégedetten nyugtázza a befejezés helyességét egy ilyen gyönyörűen megírt utazásért a fény és a sötétség, az idő és az időtlenség között. A versekben, amelyeket Emily Wilson új Homérosz-fordításának, az Odüsszeiának olvasása közben írt, Quick nyelvezete éppoly lírai, mint amilyen közérthető. Miközben a halottak éppoly élénken vannak jelen, mint az élők, a halandóság éles tudatossága nem zavarja meg a szédítő felszabadulást a hétköznapoktól, amit az utazás hozhat, mint amikor meztelenül beleveti magát az Égei-tengerbe, hogy csatlakozzon "szelícia társához". Mélységes öröm van ezekben a versekben. És mély bölcsesség is, amely teljes mértékben megérdemli a dicséretet.
-Lynne Knight, a The Language of Forgetting szerzője.
Ennek a gyűjteménynek a kísértő ereje nem epikus, hanem szapphikus: a napfényben csillogó maroknyi töredékből rejtélyek emelkednek ki. Barbara Quick Szifnosza elemi szépségű hely, melyben él az attikai múlt, melyet benépesítenek a még élő szellemek, akik még mindig a költőnő lelkének többi árnyalatával együtt vándorolnak, miközben (apja régi iránytűjével) navigálja magát ebben a világban, „mindannak, ami vagyunk, és mindannak, amit álmodunk, / a sötétben csillogó átutazásban a jövő otthona”.
- George Bilgere, a Haywire szerzője.
