A szimbólumok erdeje: Művészet, tudomány és igazság a hosszú tizenkilencedik században

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

A Forest of Symbols: Art, Science, and Truth in the Long Nineteenth Century

Könyv tartalma:

Ebben az úttörő könyvben Andrei Pop világos újraértékelését mutatja be azoknak a XIX. század végi íróknak és művészeknek, akiknek a munkássága megérdemli a „szimbolista” jelzőt.

Pop számára ez a kifejezés egy olyan művészetet jelöl, amely öntudatos a jelentésképzés módjaival kapcsolatban, és azt állítja, hogy ezek a szimbolista gyakorlatok, amelyek a jelentésképzés anyagi eszközeinek (ecsetvonások a vásznon, szavak a lapon) állandó felülvizsgálata révén igyekeztek közvetlenebb hozzáférést biztosítani a nézőhöz, kulcsfontosságúak a modern művészet keletkezésének megértéséhez. A szimbolisták a művészetben nem társadalmi forradalmat láttak, hanem az értelem forradalmát, és azt, hogy hogyan fogalmazzuk meg a világot. Ugyanakkor a szimbolista festők és költők aggodalmait figyelemre méltó mértékben osztották a korszak elméleti tudósai, különösen a matematikusok és logikusok, akik elégedetlenek voltak a tudományágukban uralkodó szigorú empirizmussal, amely a közös tudást elérhetetlennek tűntette.

Az értelem válsága arra késztette a művészetet és a tudományt, hogy az egyének eltérő szubjektív válaszai és érzékelései mögött meghúzódó fogalmi alapokat keressen. E korszak más tanulmányaitól eltérően Pop nem arra összpontosít, hogy az egyes művészek hogyan szívták magukba a tudományos elméletek darabkáit, hanem inkább azokra a filozófiai kérdésekre, amelyek mindkét területet érintették.

Különösen a szubjektivitás problémája, vagyis az, hogy az egyén tapasztalataiból mi az, amit meg lehet osztani, és mi az, amit nem, volt kulcsfontosságú a tudományon belüli együttműködés lehetősége és a művészi innováció kommunikációja szempontjából. Pop ragyogó közeli olvasatai Manet és Mallarm irodalmi és vizuális gyakorlatáról, Ernst Mach, William James és Wittgenstein rajzairól, Bracquemond és Van Gogh színkísérleteiről, valamint Frege és Russell filozófiai rendszereiről egy megdöbbentő, de koherens képet alkotnak a modernitás szimbolista örökségéről és annak következményeiről.