A színdarab könyve: Drámaírók, írószerzők és olvasók a kora újkori Angliában

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Book of the Play: Playwrights, Stationers, and Readers in Early Modern England

Könyv tartalma:

A The Book of the Play című esszégyűjtemény a kora újkori drámát a könyvtörténet összefüggésében vizsgálja. A színdarabok kiadására, marketingjére és olvasóközönségére összpontosítva új perspektívákat nyit a nyomtatás és az előadás kultúrája, valamint tágabb értelemben a dráma és a nyilvánosság közötti kapcsolatra.

Straznicky Márta bevezetője áttekintést nyújt a drámaolvasás történetének megközelítéseiről ebben a korszakban, a gyűjtemény egésze pedig a nyomtatott drámával kapcsolatos legújabb textuális, bibliográfiai és kulturális tanulmányokat foglalja össze. Az esszék külön-külön is hozzájárulnak ahhoz, hogy a drámaolvasás mint olyan gyakorlat megértéséhez, amely sajátos anyagi formákkal, diskurzusokkal, társadalmi környezetekkel és intézményi hovatartozással rendelkezik. Az első rész, Valódi és elképzelt közösségek, négy esszét tartalmaz a drámaolvasó közösségekről és azokról a feltételekről, amelyek alapján megkülönböztetjük őket a széles olvasóközönségtől.

Cyndia Clegg a kiadott színdarabok előszavaiban megjelenő olvasói konstrukciókat vizsgálja; Lucy Munro egyetlen darab, Edward Sharpham The Fleer című darabjának három különálló olvasatát követi nyomon; Marta Straznicky a nőket mint a nyomtatott drámák olvasóit tanulmányozza; Elizabeth Sauer pedig azt írja le, hogyan mozgósították a drámaolvasást politikai célokra a polgárháború idején. A második részben, a Színdarabolvasás és a könyvkereskedelemben  öt esszé a kiadói gyakorlatok szemszögéből vizsgálja a színdarabolvasás hatását a nyilvánosságra.

Zachary Lesser a fekete betűs betűtípusok revizionista bemutatását kínálja, és azt, hogy milyen mértékben értelmezhető a populáris kultúra indexeként; Alan Farmer azt vizsgálja, hogy az 1620-as és 1630-as években kialakuló hírkereskedelem hogyan befolyásolta a nyomtatott drámák marketingjét; Peter Berek a színdarabok címlapjain szereplő általános kifejezések használatát követi nyomon, hogy feltárja azok kapcsolódási pontjait az olvasás szélesebb kultúrájával; Lauren Shohet bemutatja, hogy a Stuart-maszk párhuzamosan létezett a nyomtatás kultúrájában; Douglas Brooks pedig nyomon követi, hogy a nyomtatás milyen hatással volt arra, hogy háttérbe szorította az előadást, mint olyan médiumot, amelyben a drámaíró jogosan hivatkozhatott arra, hogy ő írta a szövegét. Az egyes esszék az olvasók kiválasztott közösségeire, a kiadástörténetekre, valamint az olvasás ideológiáira és gyakorlataira összpontosítanak; a gyűjtemény egésze a szövegtermelés és a befogadás fontosságát mutatja be a dráma kora újkori nyilvánosságban elfoglalt helyének megértésében.