Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
The Color Revolutions
2003 végétől 2005 közepéig békés utcai tüntetések sorozata döntötte meg a korrupt és nem demokratikus rezsimeket Grúziában, Ukrajnában és Kirgizisztánban, és mindhárom országban új elnököt választottak. Ezeket a mozgalmakat - amelyeket együttesen színes forradalmaknak neveznek - Nyugaton demokratikus áttörésként üdvözölték, amely alaposan átformálhatja a volt Szovjetunió politikai terepét.
De ahogy Lincoln A. Mitchell a The Color Revolutions (A színes forradalmak) című könyvében kifejti, azóta világossá vált, hogy ezek a tiltakozások éppúgy a folytonosság tükörképei voltak, mint a radikális változás pillanatai. Ezek a megmozdulások nemhogy kevéssé ösztönözték a demokratikus változásokat más posztszovjet államokban, de magukra Grúziára, Ukrajnára és Kirgizisztánra gyakorolt hatásuk is egészen más volt, mint amire kezdetben számítottak. Mitchell szerint a színes forradalmak valójában az egyes országok hosszú posztkommunista átmenetének szakaszaiként értelmezhetők a legjobban: jelentős események, az biztos, de messze elmaradnak a valódi forradalmaktól.
A színes forradalmak mindhárom színes forradalom - a grúziai rózsás forradalom, az ukrajnai narancsos forradalom és a kirgizisztáni tulipános forradalom - okait és következményeit vizsgálja, és mind a közös témákat, mind a nemzeti eltéréseket feltárja. Mitchell elemzése kitér az amerikai demokrácia-ösztönző programok szerepére, a nem demokratikus rezsimek színes forradalmakra adott válaszaira, az eseményeknek az amerikai-orosz kapcsolatokra gyakorolt hatására, valamint a 2005-ös és 2006-os azerbajdzsáni és fehéroroszországi "forradalmak" kudarcára is.
Egy olyan időszakban, amikor az arab tavasz reményt keltett a közel-keleti demokratikus fejlődésben, Mitchell beszámolója a színes forradalmakról értékes emlékeztetőül szolgál arra, hogy milyen veszélyeket rejt, ha a drámai pillanatokat összekeverjük a tartós demokratikus áttörésekkel.
