Értékelés:
Christopher Preston „A szintetikus korszak” című könyve a feltörekvő technológiák környezetre és etikára gyakorolt hatásával foglalkozik az antropocénben. Míg sok olvasó értékeli a közérthető írást és az összetett témák átgondolt feldolgozását, néhányan kritizálják, hogy felületes és hiányzik belőle a szigorú érvelés.
Előnyök:⬤ Világos és informatív írói stílus, amely az összetett témákat a széles közönség számára is hozzáférhetővé teszi.
⬤ Komolyan foglalkozik az új technológiák etikai vonatkozásaival és a környezetre gyakorolt hatásukkal.
⬤ Bátorítja a kritikus gondolkodást és a technológiával kapcsolatos demokratikus elkötelezettséget.
⬤ A kortárs kérdések jól megalapozott feltárását személyes történetekkel és anekdotákkal kombinálja.
⬤ Egyes olvasók felületesnek és bizonyos területeken kevéssé mélynek találják a vizsgálatot.
⬤ Kritikai észrevételeket fogalmaz meg, de nem foglalkozik velük alaposan, ami zavart okoz a szerző álláspontját illetően.
⬤ Néhány kritikus megemlítette, hogy a könyv általánosnak vagy könnyednek tűnik, és hiányoznak belőle az innovatív ötletek.
⬤ Néhány technikai részlet kihívást jelenthet a témában járatlanok számára.
(17 olvasói vélemény alapján)
The Synthetic Age: Outdesigning Evolution, Resurrecting Species, and Reengineering Our World
Egy olyan jövő elképzelése, amelyben az ember a nanotechnológia, a szintetikus biológia, a kihalásmentesítés és a klímatechnika segítségével alapvetően átalakítja a természeti világot.
Mindannyian hallottuk, hogy a Földön már nincs olyan hely, amelyet az ember érintetlenül hagyott volna. Ennek jelentősége túlmutat az olvadó gleccsereket és a fajok számának csökkenését dokumentáló statisztikákon. Ez egy új geológiai korszakot jelez. A The Synthetic Age (A szintetikus korszak) című könyvében Christopher Preston amellett érvel, hogy a legmegdöbbentőbb ebben az eljövendő korszakban nem csupán az, hogy az ember milyen nagy hatást gyakorolt, hanem - ami még fontosabb - hogy milyen szándékos alakításba kezd. A feltörekvő technológiák azt ígérik, hogy hatalmat adnak nekünk ahhoz, hogy átvegyük a természet néhány alapvető műveletét. Nem csak arról van szó, hogy kilépünk a holocénből és belépünk az antropocénbe; hanem arról is, hogy magunk mögött hagyjuk azt az időszakot, amikor a bolygó változása csupán a féktelen iparosodás nem szándékolt következménye. A mérnökök és technikusok által tervezett világ a bolygó első szintetikus korszakának születését jelenti.
Preston egy sor olyan technológiát ismertet, amelyek át fogják alakítani a Föld anyagcseréjét: A szintetikus biológiában rejlő lehetőségek a genom megalkotására, nem csak olvasására; "biológiai minigépek", amelyek képesek az evolúciót felülmúlni; fajok áthelyezése és feltámasztása; és az éghajlati mérnöki kísérletek a napsugárzás kezelésére a vulkáni köd szintetizálásával, a felszíni hőmérséklet hűtésére a felhők fényességének növelésével, valamint a szén eltávolítására a légkörből mesterséges fákkal, amelyek a szellőből szén-dioxidot kötnek ki.
Mit jelent, ha az ember a Föld gondozói helyett annak alakítójává válik? És kire bízzuk, hogy eldöntsük szintetikus jövőnk körvonalait? Ezek a kérdések túl fontosak ahhoz, hogy a mérnökökre bízzuk őket.
