Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák szerint vegyes fogadtatásban részesült Alba elemzése a fehér etnikumoknak a főáramba való beilleszkedéséről és ennek a feketék és barnák jövőbeli lehetőségeire gyakorolt hatásáról. Miközben Alba alaposan megvizsgálja azokat a történelmi tényezőket, amelyek elősegítették ezt az asszimilációs folyamatot, a kritikusok szerint feltevései nem helytállóak, és a marginalizált csoportok számára ma is jelentős akadályok állnak fenn. Emellett aggályok merülnek fel a jövőbeli kormányzati kiadásokra vonatkozó előírásaival és a rendszerszintű egyenlőtlenségek fennmaradásának lehetőségével kapcsolatban.
Előnyök:⬤ A történelmi asszimilációs folyamatok jól megírt és alapos elemzése.
⬤ Érdekes pontok a GI Bill és a szuburbanizáció szerepéről a fehér etnikumok számára rendelkezésre álló lehetőségekben.
⬤ Releváns történelmi összehasonlítások, amelyek a faji kapcsolatok és a kormányzati politikák vizsgálatára ösztönöznek.
Hátrányok:⬤ A feketék és barnák jövőbeli lehetőségeire vonatkozó, a baby boomer nyugdíjazásokon alapuló feltételezések túlságosan optimistának tűnnek.
⬤ A marginalizált közösségek megsegítését célzó kormányzati kiadásokra vonatkozó, potenciálisan irreális előírások.
⬤ A kritikusok szerint a munkaerőpiacra való belépés és a társadalmi integráció előtt továbbra is jelentős akadályok állnak.
⬤ A fekete közösség bizonyos szegmenseiben a proaktív belső közösségi erőfeszítésekre való összpontosítás hiánya.
⬤ Nem veszi figyelembe a fekete közösségen belüli ambivalenciát a „fehér” modellhez való asszimiláció iránti vágyat illetően.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Blurring the Color Line: The New Chance for a More Integrated America
Könyv tartalma:
Richard Alba azzal érvel, hogy a társadalmi szakadékok, amelyek az amerikaiakat különálló, egyenlőtlen etnikai-faji csoportokra osztják, drámai mértékben csökkenhetnek az elkövetkező évtizedekben. A huszadik század közepén az Egyesült Államoknak a háború utáni világgazdaságban elfoglalt domináns helyzete az oktatás és a munkalehetőségek gyors bővüléséhez vezetett.
A képzéshez és a munkához való újonnan szerzett hozzáférésük eredményeként sok etnikai és vallási kívülálló, köztük zsidók és olaszok, végül teljes mértékben elfogadottá váltak, mint a többségi társadalom tagjai. Alba azt javasolja, hogy a fehér etnikumok e nagyarányú asszimilációja a "nem zéróösszegű mobilitás" eredménye volt, amelyet úgy határoz meg, mint a hátrányos helyzetű csoportok tagjainak társadalmi felemelkedését, amely anélkül történhet meg, hogy befolyásolná a már a kialakult többséghez tartozók életesélyeit. Alba kimutatja, hogy a nem zéróösszegű mobilitás pozitívan alakulhat a jövőben, ahogy a baby-boom generáció nyugdíjba vonul, megnyitva a munkaerőpiac magasabb szintjeit.
Az ország demográfiai változásai miatt sokkal kevesebb fehér ember fog nagykorúvá válni, mint ahányan nyugdíjba mennek. Így más csoportok tagjai számára is lehetőség nyílik a felemelkedésre.
Alba azonban figyelmeztet, hogy ez a demográfiai változás csak akkor lesz előnyös a hátrányos helyzetű amerikai kisebbségeknek, ha hozzáférést biztosítanak számukra az oktatáshoz és a képzéshez. A Blurring the Color Line című könyvében Alba egy olyan jövőt vizsgál, amelyben a társadalmilag mobilis kisebbségek elmoshatják az éles határokat, és sokkal nagyobb kontrollt szerezhetnek a faji különbségek társadalmi kifejeződése felett.
