A szitálás ideje: A misztikus házasság és a morva vallásosság válsága a tizennyolcadik században

Olvasói vélemények

A könyv őszintén feltárja a morva szektát és annak hatását az evangélikus gondolkodásra, különösen a zűrzavaros időkben. Bár értékes betekintést nyújt, néhány olvasó úgy találta, hogy a bemutatás kevés részletet tartalmaz, és a források tekintetében frusztráló.

⬤ Tájékoztató a morvákról és az evangélikusságra gyakorolt hatásukról
⬤ történelmi áttekintést nyújt
⬤ a szerző őszinteségét nagyra értékeljük.

⬤ Frusztráló idézési gyakorlat
⬤ az elsődleges forrásanyagokhoz való hozzáférés hiánya
⬤ az ellentmondásokkal kapcsolatos egyes részletek nincsenek teljesen feltárva
⬤ a grafikus tartalom egyes olvasók számára visszatetsző lehet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Time of Sifting: Mystical Marriage and the Crisis of Moravian Piety in the Eighteenth Century

Könyv tartalma:

Az 1740-es évek végén a morvák, egy fiatal és gyorsan terjeszkedő radikális-pietista mozgalom, válságot élt át, amelyet hamarosan a Szitálás idejének neveztek el. Miközben a morva vezetők megpróbálták kivezetni az egyházat a válsággal járó visszaélésekből, megpróbálták kitörölni ennek a vitatott és kínos időszaknak az emlékét is.

A levéltári iratokat szisztematikusan megsemmisítették, és az egyház hivatalos történetei csak általánosságban foglalkoztak ezzel az időszakkal. Nem meglepő, hogy a szitokidő egyszerre tabu és rejtély lett a morva történetírásban. A Szitálás ideje című könyvében Paul Peucker az első könyvnyi terjedelmű, alapos áttekintést nyújt a Szitálás idejéről, és amellett érvel, hogy az nem a vérrel és sebekkel való áhítat szélsőséges formájából állt, ahogyan azt gyakran feltételezik.

Sokkal inkább akkor következett be a Szitálás ideje, amikor a morvák elkezdtek hinni abban, hogy a Krisztussal való egyesülés nemcsak a házastársi közösülés, hanem a házasságon kívüli szex során is megtapasztalható. Peucker bemutatja, hogy ezek az események a korábbi évek morva tanításainak logikus következményei voltak.

Ahogy a válság természete nyilvánvalóvá vált, az egyházi vezetők arra ösztönözték a tagokat, hogy térjenek vissza a Krisztus vérének és sebeinek korábbi áhítatához. Azzal, hogy visszatértek ehhez a korábbi szakaszhoz, a morvák elvesztették dinamikus jellegüket, és konzervatívabbá váltak.

Ebben a pillanatban a tizennyolcadik század első felének radikális-pietista morvái újra feltalálták magukat, mint egy nem ellentmondásos evangélikus felekezetet.