Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
My Heart Remembers
Könyv tartalma:
Anna Mundow előszavából.
"Ha a költészet nem jön olyan természetesen, mint a levelek a fához, akkor jobb, ha nem is jön" - jelenti ki John Keats 1818-ban egy barátjának írt levelében. És Dorothy Johnson, valamivel több mint kétszáz évvel később írva, ugyanerre a következtetésre jutott.
"Nem tudok verset erőltetni / mint amarillisz / egy cserépbe..." - jegyzi meg a gyűjteményt alkotó számos gyöngyszem egyikében. Egy kósza gondolat vagy emlék, az időjárás változása, egy közelmúltbeli haláleset, egy ősi mítosz - bármelyik úgy szállhat le, mint madár az udvari etetőre, figyelmet követel és beindítja a képzeletét. Aztán fokozatosan és titokzatos módon a "látomás pillanata", ahogy egy másik angol költő egyszer leírta, olyanná válik, amit mi is láthatunk és érezhetünk.
Az itt található versek némelyike olyan, mint a jó viccek. Meglepnek minket - gondoltál már a gravitációra és a... szaftra? Mások megérintik a szívet, ahogy Dorothy a dedikációjában elképzeli, hogy mit csinálnak a szívsebészek, amikor kicserélik a szivárgó billentyűjét. Megint mások a mai kor szorongásait és abszurditásait ragadják meg. De hála Dorothy könnyedségének - amelyet egy életen át tartó olvasás és írás során tökéletesített -, az összhatás, bármi legyen is a téma, elragadó.
Olvasás közben úgy érezhetjük, mintha a konyhájában fogadna, ahol a legkülönfélébb tárgyak, hol szeszélyes, hol elegáns tárgyak vonzzák a tekintetet. Aztán rájössz, hogy valahogyan az új-angliai év mind a négy évszak, valamint egy maréknyi ős és egy válogatott görög isten is az asztalnál materializálódott. Ez a ravasz varázsló mindezt - és még többet is - a semmiből varázsolta elő. És micsoda lakoma ez.
