Értékelés:
Elizabeth Kuhns „The Habit” című könyve az apácák által viselt öltözet történetét és jelentőségét vizsgálja, oktatási tartalmak és személyes reflexiók keverékével. Az írás jól kutatott, magával ragadó, és mély megértést nyújt a vallási öltözködéssel és a nők egyházban betöltött szerepével kapcsolatos összetett összefüggésekről. Sok olvasó azonban csalódottságát fejezi ki a könyv elrendezése miatt, különösen a megfelelő képek hiánya és az általános száraz írásmód miatt.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és informatív
⬤ mély betekintést nyújt az apácák öltözködésének történetébe
⬤ művészi fotókat tartalmaz
⬤ tanulságos és tudományos írói stílus
⬤ egyaránt szól a katolikusokhoz és a divat iránt érdeklődőkhöz.
⬤ Elégtelen képek és kis méretű fotók
⬤ néhány területet száraznak vagy túlságosan tankönyvszerűnek tartanak
⬤ kevés információ konkrét szokásokról, mint például az Irgalmasság Leánya
⬤ az elrendezés egyes olvasók szerint unalmas
⬤ hiányzik a történelmi öltözékek nem praktikus aspektusainak tárgyalása.
(43 olvasói vélemény alapján)
The Habit: A History of the Clothing of Catholic Nuns
Az apácák és jellegzetes ruházatuk iránti kíváncsiság majdnem olyan régi, mint maga a katolicizmus. A szokás a vallásosokat és a nem vallásosokat egyaránt izgatja, a középkori szűzlányoktól a mai iskolásfiúkig, a feministákig és más társadalomkritikusokig. Az első olyan könyv, amely ennek az öltözéknek a szimbolikáját vizsgálja, A habit vizuális galériát mutat be a vallásos öltözet változatos formáiról, és elmagyarázza az őket inspiráló elveket és hagyományokat. A The Habit több, mint a keményített fésűk, a sötét ruhák és a fátyolok szimbolikus jelentőségének szemet gyönyörködtető tanulmánya, a könyv éleslátó és magával ragadó portréja annak, hogy az apácák milyen szerepet játszottak és játszanak a katolikus egyházban és a társadalom szükségleteinek kiszolgálásában.
A tizenegyedik századi kolostorokban látható ruháktól kezdve az 1960-as évekbeli sztrájkőrségekben az apácák által viselt ruhákig a szokásokat mindig is úgy tervezték, hogy egy bizonyos képet vagy eszményt közvetítsenek. A bencések és a domonkosok szokásait például kifejezetten azért alkották meg, hogy megkülönböztessék azokat a nőket, akik Istennek szentelték életüket; más szokások azt tükrözték, hogy a nővérek be akartak olvadni az emberek közé, akiket szolgáltak. A barna kármelita habitust ritkán látták a kolostor falain kívül, míg a Repülő apáca az Irgalmasság Leányainak fehér szárnyas cornette-jét általánosan elismert ikonná tette. És amikor az 1960-as és 70-es években sok szerzetes elhagyta a szokásokat, ez olyan vitát váltott ki, amely ma is tart.
Elizabeth Kuhns levéltári kutatásokra és az Egyesült Államok szerte élő apácákkal készített személyes interjúkra támaszkodva megvizsgálja a vita hátterében álló nemi és identitásbeli kérdéseket, és rávilágít a szokás által képviselt paradoxonokra. Egyesek számára az elnyomást és az elavultságot testesíti meg; mások számára a hivatás végső szépségét és méltóságát testesíti meg.
A rendkívüli fényképekkel - köztük a tizenkilencedik századi apácák selyemfőkötőitől a Szociális Szolgálat Nővérei egyszerű szürke ruhájáig - kiegészített, megidéző erejű elbeszélés a szokás időtlen szimbolikáját tárja fel, és nyomon követi annak fejlődését, mint a társadalmi változások vizuális tükörképét.