A szokásos szabályok

Olvasói vélemények

Joyce Maynard „A szokásos szabályok” című könyve a veszteség és a gyógyulás megható feltárását kínálja egy 13 éves lány szemszögéből a 9/11 traumatikus eseményeit követően. Az elbeszélés erőteljes, hangsúlyozza a gyász érzelmi súlyát, ugyanakkor kiemeli az ellenálló képesség, a család és a remény témáit is. Az olvasókat magával ragadja a karakterek fejlődése és az a mód, ahogyan a történet közvetíti a szeretteink elvesztésének tragédiáját övező összetett érzéseket.

⬤ A gyász és a gyógyulás érzelmi mélysége és nyers ábrázolása.
⬤ Erős jellemfejlődés, különösen a főszereplő Wendy és kapcsolatai tekintetében.
⬤ Betekintést nyújt a 9/11 családokra, különösen a gyermekekre gyakorolt hatásába.
⬤ Gyönyörűen megírt, élénk részletességgel.
⬤ A remény és az ellenálló képesség inspiráló témái.
⬤ Fiatal felnőtt és felnőtt olvasók számára egyaránt alkalmas.

⬤ Néhány olvasó zavarónak találta az idézőjelek hiányát.
⬤ Néhány helyzetet valószínűtlennek tartottak.
⬤ Néhányan úgy gondolták, hogy a szereplők boldog kimenetele nem volt reális.
⬤ Egy kisebb kritika a több tartalom vagy fejezet kívánságára, ami a témák további feltárásának vágyát tükrözi.

(82 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Usual Rules

Könyv tartalma:

A globális és személyes tragédiák hátterében játszódó, egyszerre ironikus és szívszorító stílusban megírt Joyce Maynard A szokásos szabályok című könyve a gyógyulás és a megbocsátás váratlanul reményteli története, amely fiatal és idős olvasóknak egyaránt képet ad arról, hogyan építi újjá egy család az életét a romok közül.

Kedd reggel van Brooklynban - egy tökéletes szeptemberi nap. Wendy az iskolába tart, alig várja, hogy tervezzen valamit a legjobb barátnőjével, aggódik a külseje miatt, dühös az anyjára, amiért nem engedi meglátogatni az apját Kaliforniában, türelmetlen a kisöccsével és a jazz-zenész nevelőapja már-már túlságosan is szeretetteljes törődésével. Kiszalad az ajtón, hogy elérje a buszt. Egy órával később jön a hír: Egy repülőgép zuhant a World Trade Centerbe - az anyja irodaházába.

A tizenhárom éves Wendy szemén keresztül bebocsátást nyerünk abba a világba, amelyet ritkán mutatnak meg azok, akik dokumentálták annak a szörnyű napnak az eseményeit: egy család lassú és szörnyű felismerése, hogy Wendy édesanyja meghalt, és küzdelmük, hogy folytassák az életüket egy ilyen megsemmisítő veszteséggel szemben.

Wendy évek óta hiányzik, és Wendy igazi apja figyelmeztetés nélkül felbukkan. Visszaviszi magával Kaliforniába, ahol Wendy újra feltalálja az életét: Wendy most már többé-kevésbé egyedül él egy egyszobás lakásban, egy tévével és nem sok mindennel. Wendy új köréhez most már tartozik az apja kaktusztermelő barátnője, aki újonnan újra kapcsolatba került a fiával, akit húsz évvel ezelőtt örökbe adott; egy szomorú és gyengéd könyvesbolt-tulajdonos, aki megismerteti őt Anne Frank hangjával és autista fiával; és egy hajléktalan gördeszkás, aki rég elveszett testvérét keresi.

Az ezt követő tél és tavasz során Wendy az édesanyjával kapcsolatos fájdalmas és megnyugtató emlékek, valamint a valódi apja első megismerésével járó felfedezések között mozog. Hősnőnk a régi brooklyni élete és a 3000 mérfölddel távolabbi új élete között ingadozva szembesül egy olyan világgal, ahol a megszokott szabályok már nem érvényesek, de végül olyan erőt és képességet fedez fel az együttérzésre és a túlélésre, amiről nem is tudta, hogy létezik.

A történet középpontjában Wendy mély kapcsolata áll a New Yorkban élő kisöccsével, aki nélküle gyászolja édesanyjuk elvesztését. Ez a történet a testvérek kötelékeiről szól, a szüleiket elvesztő gyerekekről, a gyerekeiket elvesztő szülőkről, és arról, hogy néha váratlanul újra egymásra találnak.