A szolga

Olvasói vélemények

A könyv részletesen elemzi a Joseph Losey által rendezett filmet, olyan témákat vizsgálva, mint az úr-szolga viszony és Pinter írói munkásságának hatása. Bár jelentős betekintést nyújt a film különböző aspektusaiba, a jelentős hibák jelenléte aggodalomra ad okot a könyv általános pontosságával kapcsolatban.

A film alapos elemzése, a film különböző aspektusainak, például az építészetnek és a jelmeztervezésnek az alapos feltárása, valamint a kapcsolódó témák lebilincselő vizsgálata érdekes olvasmánnyá teszi a könyvet. A BFI filmkalauzok közül az egyik jobbnak tekinthető.

A könyv több ténybeli hibát tartalmaz, köztük a színészek téves azonosítását és helytelen történelmi utalásokat, amelyek aláássák az elemzés pontosságába vetett bizalmat.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Servant

Könyv tartalma:

Amy Sargeant lenyűgöző és aprólékos tanulmánya Joseph Losey A szolga (1963) című filmjéről a filmet az úr-szolga kapcsolat fikciós ábrázolásának hosszú hagyományába helyezi, Shakespeare-től Cervantesig, Henry Jamesig, Dorothy L. Sayersig és P. G. Wodehouse-ig. Sargeant rámutat, hogy míg e kapcsolatok közül sokan komikus hatásra játszanak, az "ifjú úr" Tony (James Fox) és szolgája, Barrett (Dirk Bogarde) kapcsolata sokkal baljóslatúbb módon bontakozik ki, Barrett uralkodik és megalázza a szerencsétlen Tonyt.

Sargeant felolvasásában nemcsak Losey és Harold Pinter - aki Robin Maugham novellájából adaptálta a forgatókönyvet -, hanem Douglas Slocombe operatőr, Richard Macdonald tervező és Beatrice "Bumble" Dawson jelmeztervező hozzájárulására is különös figyelmet fordít. Elemzi Sarah Miles alakítását Barrett szeretőjeként, Veraként és Wendy Craigét Tony menyasszonyaként, Susanként, valamint Fox és Bogarde alakítását, és alaposan megvizsgálja, hogy a film hogyan használja az építészeti formákat, a belsőépítészetet és a dekorációt, valamint az öltözködést a karakterek és a kapcsolatok megteremtésére. A Brit Birodalom összeomlásával és a kém- és szexbotrányoktól sújtott, ostromlott intézményrendszerrel összefüggésben a film Sargeant szerint a "nemzet állapotának" metaforájaként is értelmezhető az 1960-as évek elején.

Végül Sargeant megvizsgálja a film kritikai és kereskedelmi fogadtatását Nagy-Britanniában, Európában és az Egyesült Államokban - a film bemutatását, azt, hogy hogyan fogadták a filmet, mint az "emigráns" filmek egyikét, valamint azt, hogy Losey meglepő módon tagadja a Tony-Barrett kapcsolat homoerotikus szándékát.

A kiadáshoz írt új előszavában Amy Sargeant megvizsgálja a filmben megjelenő, az úr-szolga kapcsolat torzult ábrázolásának kortárs visszhangját a legújabb televíziós és mozifilmekben, többek között a The Crown, a Downton Abbey és a Christine Keeler pere című filmekben.